Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Dr. Dávid Ibolya (MDF) - a népjóléti miniszterhez - "Ki informálja önt félre, miniszter úr, a pincehelyi kórház ügyében?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
866 volt a válasz, hogy ilyen felmérés nem történt. A múlt héten az ön megbízásából államtitkár úr az alábbiakat mondta: eddig sem volt a pincehelyi kórházban sürgősségi ellátás. Az, hogy egy kórház belgyógyászata működik, a belgyógyászatán pedig szubintenzív őrző és koronáriaőrző van, ez - azt hiszem - önmagában is igazolja azt, hogy ott bizony folyik sürgősségi ellátás. A sebészeti osztálya traumatológiai tevékenységet végez, azt hiszem, nem kérdőjelezhetjük meg azt, hogy ilyen osztályokon az életveszély elhárítása elsődleges feladat. Azonban ez vita tárgyát képezheti, de ami a legnagyobb blöff volt a beszédben, hogy abból a kórházból a betegeknek kétharmadát átszállítják másik kórházba. Tisztelt Miniszter Úr! A számítógépb ől eredeti adatokat hoztam önnek, annak bizonyítására, hogy ez nem igaz. Az elbocsátott, kiírt betegek száma 2941, más osztályra áthelyezve 31. Tisztelt Miniszter Úr! Ez 10 százalék. 10 százalék - hangsúlyozom , és nem kétharmad. A meghalt betegek összese n száztizennégyen voltak. Tisztelt Miniszter Úr! Ön a vélt igazának alátámasztására - sajnos - vélt adatokat használ föl. Elgondolkodotte ön, miniszter úr, már azon, hogy ezek a nyilatkozatai folyamatosan sértik és sértegetik az ott dolgozó kórházi dolgoz ókat, legyen az orvos vagy ápolónő, akik hosszú évek óta megfeszített munkát végeznek ott, hogy a kórház életben tudjon maradni? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm. A kérdésre Szabó György népjólét i miniszter úr válaszol. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön azzal kezdte a mondanivalóját, hogy én köztudottan kiskórházellenes vagyok. Én nagyon szeretném, ha nem állítana olyasmit, am it én nem mondtam, vagy ami nem vélelmezhető az eddigi állításaimból. Tudok olyan parlamenti jegyzőkönyvet önnek mutatni, amelyik ennek pont az ellenkezőjét, vagy legalábbis cáfolja az ön által elmondottakat. A másik. Úgy hangzik a kérdés, hogy kinek az ér deke, hogy félreinformáljanak engem Pincehely ügyében? És ezen nagyon elgondolkodtam. Tényleg, ki a fenének lehet az érdeke? Miért volna ilyen érdek egyáltalán? Ha valakinek, akkor képviselő asszonynak pontosan kell tudni, hogy a népjóléti miniszternek még arra sincs joga, hogy javaslatot tegyen a megyei egyeztető fórumon, hogy egyegy fekvőbetegintézménynek vagy szakellátó intézménynek mi legyen a sorsa. Pontosan azért nem, mert tavaly, amikor egy ilyen szabály létezett, akkor nap mint nap hallgattunk szü lőotthonokkal kapcsolatban különböző felvetéseket, és egy olyan döntés született az Alkotmánybíróság részéről, hogy csak törvénnyel és megyei egyeztetések alapján lehet meghatározni azt - nem is az önkormányzatoknak, hanem a finanszírozónak , hogy milyen intézményeknek milyen sorsa lehet. Ez az egyik dolog. Ennél fogva nem hiszem, hogy lehet bárki, akinek érdeke lehet engem félreinformálni. És miért tennék? A megyei tiszti főorvos? Egyébként az ön által említett adat, az sajnos teljesen rosszul közelít, má rmint, hogy hányadrészét szolgálja ki a térség lakosságának a pincehelyi kórház, mert ön azt mondta, hogy most hányat küldtek el tovább. Összességében az egy tényadat - és ezt le lehet válogatnia a gyógyinfók információs adattárából , hogy ott lakik a pin cehelyi kórház körzetéhez tartozóan Tolna megye népességének 17,7 százaléka, és 6,7 százalékát látják el a kórházban. Vagy az is egy ténykérdés, hogy van egy szülészeti osztály, ahol a szakmai normák szerint hét szülésznőgyógyásznak kellene dolgozni, és e gy dolgozik. Vagy van egy traumatológiai sebészet, ahol nincs aneszteziológus és nem lehet altatni. Ha ezek után a megyei tiszti főorvos fölvállalja a felelősséget, hogy ezt a kórházat üzemben tartja, akkor gondolom, hogy ez az ő dolga lenne. De miután ön sem orvos, meg én sem vagyok orvos, fogadjuk el a szakmai (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) véleményt, én azt javasolom önnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
