Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális bizottság elnöke, a bizottság előadója:
799 Annak ellenére, hogy bizottságunk örömmel üdvözölte, hogy lehetőségünk nyílt először arra, hogy az ország költségvetésének, '95 évi költségvetésének zárszámadását és a társadalombiztosítási alapok zárszámadását majdnem egy időben tárgyalható bizottsági ülésen és tulajdonképpen azonos időben tárgyalhatja a tisztelt Ház; bizottságunk csak komoly korrekciókkal és fenntartásokkal tudt a általános vitára bocsátani a törvényjavaslatot, és tulajdonképpen csak komoly korrekciókkal és törvénymódosításokkal javasolja a tisztelt Háznak az elfogadását. Számba vettük a bizottsági ülésen is mindazokat a külső okokat, amelyeket itt a tisztelt Álla mi Számvevőszék képviselője részletesen is elemzett, amelyek tulajdonképpen nehezítették az alapok 1995. évi gazdálkodását. Magunk is megállapítottuk, hogy az Országgyűlés maga is felelős azért, hogy ezek a külső körülmények nem változtak, tulajdonképpen a gazdálkodás körülményei nem javultak, nem váltak rendszerezettebbé. Úgy gondoljuk ezért, hogy komolyan kell vennünk a Számvevőszék ajánlását, és a végén ki fogok térni arra, hogy bizottságunk mit javasol. Mindezek a külső okok természetesen - és ebben is egyetértettünk valamennyien - nem mentik fel sem a kormányt, sem az önkormányzatokat a rájuk háruló felelősség alól, illetve az általuk elkövetett szabálytalanságok és szabályozatlanságok, mulasztások alól. Nem tudjuk felmenteni a felügyelőbizottságokat sem, amelyek ugyan rendszeresen működtek, de az általam átnézett felügyelőbizottsági jegyzőkönyvek szerint ezek a vizsgálatok nem voltak elég részletesek, és tulajdonképpen azt tanúsítják, hogy a felügyelőbizottságok nem álltak feladatuk magaslatán. A vége redmény meglehetősen lehangoló. Nem csupán azért, mert egy egyszeri év zárszámadását láttuk itt, és ezek többnyire kudarcokról vagy féligmeddig teljesített feladatokról adtak számot, hanem tulajdonképpen azért is, mert egy folyamat részeként jelentek meg, és mi felelősek vagyunk azért, hogy ezt a folyamatot, ezt a trendet meg tudjuk állítani, és a társadalombiztosítási alapok évek óta csődökkel fenyegető gazdálkodását egy rendszeres mederbe tudjuk terelni. Az egyik megoldásról, a járulékkérdés rendezésérő l az előterjesztő Pénzügyminisztérium államtitkára már szólt. Nullszaldós költségvetés helyett - és ezen nincs mit csodálkozni - 40 milliárd lett a társadalombiztosítási alapok 1995. évi hiánya, mint azt a '95. évi költségvetés zárszámadásáról szóló másik törvényben látjuk, rendezi a költségvetési zárszámadásban majd az Országgyűlés ezt a 40 milliárdot. Kifogásolandó azonban, hogy ennek fejében, ennek a rendezésnek a fejében a másik zárszámadás 19. §ában arra kíván felhatalmazást kérni a kormány, hogy bizo nyos társadalombiztosítási kinnlevőségeket a kormány saját hatáskörébe vehessen át, és ezeknek a törléséről, felszámolásáról, értékesítéséről saját hatáskörben dönthessen. Természetesen erről majd a másik zárszámadás keretében lesz érdemes szólni. Meg lehe t állapítanunk azt, és ez kedvező dolog, hogy bár növekedett a társadalombiztosítási alapok kinnlevősége, jelentős intézkedésekkel sikerült a növekedés ütemét csökkenteni. Szomorúan konstatáltuk, hogy bár törvény rendezte a korábbi 300 milliárdos vagyonáta dás 5565 milliárdra való csökkentését, ebből az 1995ös évben mindössze 10 milliárd átadására került sor. Kicsit keservesen jegyeztük meg a bizottsági ülésen, hogy azt kell megállapítunk, hogy szerencsé re, hiszen az alapok vagyongazdálkodása oly mértékben volt sikertelen, és olyan kevés hozamot hozott, hogy még akár eredménynek is lehet elkönyvelni, hogy az alapok kezelésében nem 5560 milliárd, hanem tulajdonképpen csak 10 milliárd forint értékű vagyon került át. Bizottságunk nem elsősorban a számszaki és gazdálkodási vagy gazdasági költségvetési értékelésekkel foglalkozott, hanem érthető módon a szociálpolitikai, tartalmi, társadalombiztosítási kérdések kerültek előtérbe. Mi magunk is kedvezőnek tartjuk , hogy a törvényes előírásokon túl kis mértékben ezt meghaladta a nyugdíjemelés mértéke, hiszen 15,3 százalékos volt.
