Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 24 (204. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
569 Ezért borzasztó nagy az ellentét, és önök nem tettek semmit valójában, nem tettek semmit arról, hogy a kormány garanciális kötelezettségvállalásait az ország nyilvánossága elé hozzák. Teljesen jogosnak tartjuk Latorcai képviselő úrnak azt a felvetését, amikor újra ezt a sokszor mondott 12 milliárd forintot emlegeti, mert bizony az úgynevezett, elhíresült “Bokroscs omag” is pontosan 12 milliárd forintot - vagy talán még annyit sem - hozott az állam konyhájára. Hány millió embert hónapokig félelemben, rettegésben tartott, gondoljunk csak az anyasági támogatásra, vagy az egész szociálpolitikai kedvezmények megvonására, vagy a családi pótlék körüli ügyekre. Ez mind szociális bizonytalanságot, feszültséget hozott a társadalomban. Önöknek bizony már érdemes lenne tenni a menedzser, a milliós havi jövedelmeket biztosító menedzserszerződések ellen. Köszönöm, hogy meghallgat tak. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, Fidesz. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy sokan érezhetik úg y, hogy pénzügyminiszter úr a napirend előtti hozzászólásra adott reagálásában nagyon nagyvonalú ajánlatot tett akkor, amikor nagy elődjéhez, Suchman Tamáshoz hasonlóan arra tesz ajánlatot, hogy egy parlamenti képviselő tekintsen bele egy - egyébként titko s - privatizációs szerződésbe, de előtte írja alá azt a nyilatkozatot, hogy amit ott lát, arról az égegyadta világon senkinek nem fog beszélni. Néhány hónappal korábban Suchman Tamás is épp ezt ajánlotta a parlamenti képviselőknek az energiaszektor privati zációjával kapcsolatban megszületett szerződéseket illetően. Hadd emlékeztessem önt és mindenkit arra, hogy ez csak látszólag nagyvonalú ajánlat, hisz önök néhány évvel korábban még, de most is, politikai nagygyűléseken áttekinthető és ellenőrizhető privat izációt javasolnak, annak a tervét szokták a nyilvánosság elé tenni. Na most, ez nem áttekinthető és nem ellenőrizhető privatizáció, hogyha titkos szerződések születnek, és titkos szerződésekben is a polgárok által az egyenlő és titkos választójog alapján megválasztott képviselők is csak úgy tekinthetnek bele, hogy a betekintés alatt megszerzett információkról senkinek nem beszélhetnek. Tehát nem beszélhetnek a választóiknak, és a választóikat, a széles nyilvánosságot nem tájékoztathatják arról, hogy mi is van ezekben a szerződésekben. Másrészt pedig farizeus ez a megközelítés, hisz azért az állam mégis az adófizetők pénzéből létezik, és az adófizetők nem tekinthetnek bele az állam polgárjogi szerződéseibe - úgymond - az üzleti titokra való tekintettel, az á llam különböző szervei, mondjuk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal pedig egy, úgynevezett alaposnak tekinthető gyanú alapján bármelyik polgár üzleti titkába, polgárjogi szerződésébe betekinthet. Ez rendkívül egyenlőtlen és felháborító helyzet. Én kérem önt, hogy ne nagyvonalú ajánlatot tegyen, hanem annak rendje és módja szerint, hogyha a két szerződő fél nem járul hozzá, hogy ezt a szerződést nyilvánosságra lehessen hozni, annak is a leglényegesebb tartalmáról tájékoztassa a parlamenti képviselőket, s a zon keresztül az ország nyilvánosságát. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Kelemen András frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata F órum, “A kórházak, utána a mentők is?” címmel. Megadom a szót dr. Kelemen Andrásnak. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Méghozzá kérdőjellel tettem fel a címet. Még Budapesten is természetes, hogy az érintett lakosság mindent elkövet, hogy elérhető tá volságban - például kerületében - működőképes mentőállomása legyen. Emlékezzünk csak a VIII., IX. kerületi lakosok riadalmára, amikor
