Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 23 (203. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
543 valóban egyenrangú félként jelenjenek meg az új szervezetben a kormány, illetve a munkaadók, munkavállalók tripartit szervezetei; és a tripartit szervezetek és a Munkaerőpiaci Alap mint az államháztartás egy sajátos alrendszere működjék. Az új szervezet azonban nem más, mint az éppen működő, némileg módosított változat. Először is a javaslat megtartotta az utolsó módosítás által létrehozott feladatmegosztást, így fennmaradt az Érdekegyeztető Tanács, de jogkö re tovább csökkent, elveszti ugyanis az alap költségvetésére, felosztására vonatkozó véleményezési jogát. Az Országos Munkaerőpiaci Tanács helyett létrejövő Munkaerőpiaci Alap irányító testület viszont furcsa képződmény lesz. Ha önkormányzati jellegű len ne, úgy teljesen felesleges fenntartani a részt vevő szervezetek által megválasztott tagok a munkaügyi miniszter által történő megbízását. (20.20) Ez ugyan látszólag formai elem, de a feladat, illetve a jogkörök meghatározásánál már egyértelműen kiderül, h ogy a kormányzat csak látszatönállóságot hajlandó adni, és kellően bebiztosítja magát a valódi önkormányzatiság ellen. Tömören szólva, a rendelkezésre álló jelentős idő sem volt elegendő tisztességes szabályozás kialakítására. Alapvetően tisztázatlan példá ul, hogy a Munkaerőpiaci Alap irányító testülete hogyan hozza a döntéseit. Többségi szavazattal? Vagy csak az egyhangú szavazás az elfogadott? Mint az ügyrend esetében? A javaslat 18. §a ugyanis elég homályos. Az önkormányzatiság szempontjából már az is különös, hogy a Munkaerőpiaci Alappal a javaslat szerint a munkaügyi miniszter rendelkezik, de a rendelkezési jogát a testülettel megosztva gyakorolja. Ez a megosztás veti fel először a szavazás kérdését. A törvényjavaslat szerint ugyanis a Munkaerőpiaci Alap éves költségvetésére a javaslatot a testület hozza, s ennek alapján nyújtja be a munkaügyi miniszter a kormánynak az éves költségvetési törvényjavaslatot. De eltekinthet a javaslattól, ha meghatározott időpontig a testület ezt nem alkotta meg. Mi lehet az oka annak, hogy egy felelős testület nem látja el a feladatát? Ennek megvan a maga oka. Valószínűleg az, hogy az előterjesztést a minisztérium mint a titkársági feladatok ellátója teszi meg. Ha ez az érdekképviseleti szervek delegáltjainak nem felel meg, az az ő bajuk. De többségi szavazattal nem változtathatják meg. Ezt csak így lehet értelmezni, mert másképpen nem magyarázható a javaslat 18. § (4) bekezdése, a) pont zárómondata. Idézem: "Amennyiben a MAT javaslata nem születik meg, a munkaügyi miniszter a kormánynak benyújtott előterjesztéshez csatolja a munkaadói és a munkavállalói oldal véleményét." Ez a formula, ez az előterjesztésekkel kapcsolatos vélemény kötelező elfogadásra kerül a testület minden jogkörével szemben. Ám még ez sem elég. Rögzíteni kell, hogy irányító testületnek nem a kormány részéről delegált tagjai eleve nem érthetnek a feladatukhoz, és tisztességtelenek is, mert a munkaügyi miniszter egyedül dönthet, ha a MAT döntése jogszabályba ütközik. Egyszerűen elképesztő ez a foga lmazás. Szégyenteljes lenne az Országgyűlés részéről, ha így elfogadná, hiszen ez feltételezi, hogy érvényes döntéseket lehet hozni a jogszabályok megkerülésével. Le kell szögeznünk, hogy az országgyűlési határozat nem ilyen önkormányzatot képzelt el. Anna k idején a határozati javaslat indoklása így fogalmazott, idézem: "Az alap önkormányzati jellegű irányításának a kidolgozása a valamennyi fél számára szükséges biztosítékok kölcsönös megfogalmazása hosszabb időt, további egyeztetést igényel" - idézet zárva . Vajon a most benyújtott törvényjavaslathoz mit szóltak az érintettek? Erről az indoklás nem beszél. Az önkormányzatinak nevezett szervezeti változás mellett a törvényjavaslat - hivatkozva a közigazgatás reformjára - a munkaerőpiaci szervezetet is átalak ítja. Az indoklás szerint így megszűnnek felesleges irányítási szintek, jobban összehangolódik a munkaügyi és a munkaerőpiaci ellenőrzési tevékenység. Az új szervezeti felépítést vizsgálva azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet. A változások vagy formál isak, vagy egyszerűen értelmetlenek. Az Országos Munkaügyi Központ így Országos Munkaügyi Módszertani Központtá alakul át. Ebben a formában megszűnik a munkaügyi központokat irányító szerepe, egyébként semmit sem változnak feladatai. Az adott körülmények k özött nem egészen világos, hogy ez az átalakítás, illetve
