Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 18 (202. szám) - A kormány kétévi munkájáról szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
448 ma körülbelül egynegyede a nyugateurópainak, bére pedig egynyolcada, egytizede, akkor, amikor a középosztály nem e rősödött, hanem eltűnőben van. Adóink Európában a legmagasabb szint körül mozognak. Különösen az oktatás, kutatás, fejlesztés leépülése szomorú és veszélyes jövőnk szempontjából, mert itt, ahol viszonylag erősek voltunk - például az oktatásnál , elveszít jük lehetőségeinket. A kutatásfejlesztés pedig ma már nem téma a kormány számára, és úgy gondolom, hogy ez nem jó üzenet a jövő számára. A meglévő, gyenge ipari bázis alapvető oka pedig a technológiai elmaradásra vezethető vissza. És evvel, én úgy gondolo m, hogy európai csatlakozásra nagyon kevés esély van. Az értékelhető statisztikák szerint - és én Békesi úrral vitatkoznék ezen a területen - 7 százalékkal csökkentek a beruházások az elmúlt fél évben, és úgy tűnik, hogy ez nem egy eseti dolog, hanem egy t endenciának az első előfutára. Ugyanennyivel csökkentek a reálkeresetek is az elmúlt fél év során, tehát gyakorlatilag egy olyan gazdasági antifejlődés indult meg, amely kizárja a stabilizáció mellett a gazdasági fejlődés jövőbe vetett hitét is. Úgy gondo ljuk, hogy gazdaságpolitikai problémákat tesz, hogy hiányzik a nyílt párbeszéd a társadalom rétegeivel. Ma Magyarországon vajmi kevesen értik, hogy miért tartunk itt, és hogy az államháztartási reform tulajdonképpen mit tartalmaz. (14.20) A "reform" szó me gjelenése a társadalomban az újabb megszorításokat, az újabb elszegényedés verzióját kelti, és mint mumus jelenik meg. A most megindult kezdeményezések ellenére az elmúlt két évben leépült az érdekegyeztetés, és zártkörű beszélgetésekké alakult. A civil sz ervezetek véleménye nem kerül sehova, a gazdaságpolitikai vérkeringésbe se, a kamarák hatáskör hiányában csak vegetálnak. Lényegében nincs a társadalomnak egyetlen rétege sem, amely alakító lehetőséget kapott volna a politikában, illetve a gazdaságban. A v álság minél gyorsabb leküzdése kiemelt kormányfeladat volt. Az értékeléssel ellentétben 1994 óta kiszámíthatatlanná váltak a gazdasági viszonyok. Jogbizonytalanság uralkodik az élet minden területén, de különösen a vállalkozásoknál és a befektetéseknél. A jog állandóságába beletartozó kalkulálhatóság, a kézenfekvő követelmény hiányzik, és ez különösen jelzi, hogy az évenkénti menetrendszerű adóreformot mármár normális eseménynek tekintjük. Nagyon jól tudjuk, a vállalkozás még kiszámítható környezetben is k ockázattal jár, ha azonban a jövő bizonytalan, a tulajdonosok végképp nem mernek kockáztatni, vagy éppen a jogszabályokat játsszák ki egyesek. Az adójogszabályok folytonos változásának megakadályozására indokolt lenne megvizsgálni az adótörvények kétharmad os törvények közé sorolását, kizárva ezzel azt, hogy az adórendszer évenkénti módosítása elsődlegesen az állami költségvetés rövid távú céljaira, vagy mint a most zajló személyi jövedelemadó körül kialakult helyzetben látható, egyes politikai csoportok érd ekeinek legyen alárendelve. A rendkívül magas adóterhek és egyéb elvonások miatt szükséges egy középtávú adóstratégia kidolgozása, ahol évenként előre kiszámítható az elvonások mértéke. Sajnos, meg kell ezt tenni annál is inkább, mivel a modernizációs prog ram alapvetően politikai szándéknyilatkozat, és ezzel a válságkezelés alappillérei nincsenek szabályozva. Szeretném elmondani, hogy nemcsak a koalíció és az ellenzék vitája gyengíti a cselekvési mozgásteret, sokkal nagyobb baj volt, hogy legtöbbször a korm ányon belül nem volt meg a kellő egyetértés. A reform mellett elkötelezettek és az ellenvéleményt hangoztatók között, kombinálva ezt néhány egyéni és csoportérdekkel is, rendszeres érdekösszeütközések voltak, amelyek eredményeképp már hét miniszter tudhat ja tevékenységét történelmiként elkönyvelni. A realitás és a politika ütközése a leggyengébb pontja a kormány kétéves tevékenységének. Elképzelhetetlen az európai uniós tagság egy olyan országban, amely két, jobb esetben három részre
