Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP):
4264 A személyi körben megtörtént a kárpótlás, hiszen '39ig megy vissza. Ami nem történt meg, az az örökös nélkül elhaltak és a közösségi. Erről van szó, nem a személyi kárpótlásról, mert az életben lév ő ismert örökösök 1939ig visszamenő, és az összes fasiszta fajüldöző törvények szerepelnek a kárpótlási törvényben, tehát azok megkapták. Itt, amiről most szó van, ez, és ez a borzasztó: egy évig működött csak a bizottság, ott közösen rájöttünk arra, hogy ennek a törvényhozási úton való rendezése egy irtózatosan nehéz feladat. Azért mondja az Alkotmánybíróság, hogy megállapodás is legyen. Megállapodásra kellene törekedni, és mi ott hagytuk abba, mert hiszen egy évig tartott csak, először a szervezetek közö tti vitát kellett feloldani, mert nem tudtuk, hogy kivel tárgyaljunk. Tehát ezzel eltelt egy csomó idő. Utána mondtuk azt, hogy minden kutatási lehetőség megvan, hogy legalább ne a kárpótlási összege miatti felméréshez, hanem a megállapodáshoz, hogy mi az a vagyoni kör, körülbelül mennyi, hogy próbáljuk megállapodással rendezni. Mert ezt törvénnyel rendezni valóban egy nagyon elhúzódó, hosszas folyamat, hogyha ehhez teljesen ragaszkodnánk, a merev jogi úthoz, hagyatéki eljárások lefolytatásához, akkor ez eg y lehetetlen feladatot jelentene. Tehát valóban méltányosan kell közeledni a problémához, és éppen ezért hangoztattam mindig azoknál a tárgyalásoknál is, hogy ez nemcsak jogi, ez erkölcsi kötelesség is, amin túl kellene lenni, (Az elnök pohara megkocogtatá sával jelzi a felszólalási idő leteltét.) de próbáljuk meg felmérni. Nem megy anélkül. Nem a kárpótlás összege miatt, hanem hogy valamit tudjunk mondani. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak, MDF. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én valóban nem kívánok két perc alatt azzal foglalkozni, amit Gellért Kis Gábor képviselőtársam oly hosszan ecsetelt – ezt tudjuk be az ő képviselői munkássága részeként. Aki ennyire ismeri a kárpótlást, attól, sajnos, csak egy ilyen felszólalás telik. De tényként el kell mondani, hogy az Alkotmánybíróság önszántából foglalkozott a 27. § 2. pontjával, tudniillik senki nem vitatta az 1990es években, hogy ezen résznek a végrehajtása meg történt vagy nem történt volna meg, maguk az érintettek sem. Az 1. § végrehajtásával kapcsolatban voltak bejelentések az Alkotmánybírósághoz, aki viszont megállapította, hogy a kárpótlási törvények azt a részt rendezték, ezt viszont nem. Én azt hiszem, hog y azért a '90ben megválasztott kormánynak szemére róni, hogy egy olyan ügyben, amit senki nem kifogásolt, miért nem lépett, holott '47ben meg kellett volna tenni a szükséges intézkedéseket, azért valóban jelzős szerkezettel minősíthető lenne, de inkább a nnak a számára, aki ezt felvetette. Az ingatlannal kapcsolatban pedig azt kell mondani, hogy nyilvánvaló, hogy a közalapítvány nem olyan ingatlanokat fog kapni, amelyek valamikor olyan tulajdonban voltak, hogy azokat át kellett volna adni az egykori Zsidó Helyreállítási Alapnak, hanem a magyar állam a jelenleg tulajdonában levő ingatlanok közül fog átruházni bizonyos ingatlanokat. A jövőre nézve ez a törvény rendezi, hogyha esetleg felbukkanna olyan ingatlan, és nem folytatták volna le még a különféle eljár ásokat, nem birtokolták volna el mások – adott esetben a magyar állam – , azon hagyatékok tekintetében majd egy külön törvény alapján közalapítványnak ezeket át kell adni. Én úgy gondolom, hogy valóban teljesen szükségtelen érzelmeket bevinni, gyalázkodni, tényszerűen és tárgyszerűen kellene felszólalni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Tóth Pál képviselő úrnak, MSZP. TÓTH PÁL (MSZP) : Isépy képviselő úr elmegy, úgyhogy ... neki akartam reagálni. Kedves Képviselő Úr! A legutolsó felszólalásával kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy ez egy igen tárgyszerű hozzászólása
