Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
4259 meg, hogy milyen év előtt születettek kérhetne k életjáradékot, és ehhez a jogalkotó, mindenfajta korhatár meghatározása nélkül – hisz' 1945ben fejeződött be a II. világháború, azóta azért meglehetősen hosszú időszak eltelt – , mindenkire engedjük meg azonnal az életjáradékra váltásnak a lehetőségét. É n tudom, hogy a vagyoni jegyek átváltásáról szóló törvény 60. életévet szabályoz, na de azt egy egészen más kör számára, és egészen más feltételek mellett. Hogyha a specifikus jellemzőit akarjuk ennek a körnek figyelembe venni, akkor nem lehet azt mondani, hogy itt a 60. életév lenne a meghatározó elem. Itt azt kell kimondani, hogy üldözött volt. Érintve volt a jogszabályok által, tehát függetlenül attól, hogy hány éves, legyen jogosult arra, hogy életjáradékot kérhessen. Ha ki kell egészíteni a vagyoni táb lázatnak a szabályait – a 60. életévtől van a számítás elkészítve – , egészítsük ki. Én úgy érzem, hogy ez egy indokolatlan diszkriminatív elemet visz be, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a vagyoni kárpótlás esetében az életkor az egyik, de viszont ha val aki rokkant, akkor életkortól függetlenül van lehetőség – ha 67 százalékos munkaképességcsökkenésben szenved – , életkortól függetlenül van lehetősége életjáradékot váltani. Nem teljesen világos ezen törvényjavaslat alkalmazása során, hogy az összegszerűsé g meghatározásán egy személy milyen összegű életjáradékot válthat át kárpótlási jegyre, mi lesz az irányadó. Most nem akarom én fokozni a lehetetlenségeket, mert akkor elképzelhető, hogy valaki fog kapni egymillió forint értékű kárpótlási jegyet, a másik m eg fog kapni 50 ezer forint értékű kárpótlási jegyet. Ha akkor, amikor az Országgyűlés egy ilyen vagyontömegről rendelkezik – jelenlegi viszonyok közepette azért 6,8 milliárd forint nem nevezhető kis összegű vagyontömegnek – , még egyszer hangsúlyozom: okve tlenül szükséges bizonyos alapvető korlátoknak a kitűzése. Ezeken belül a kuratórium, közalapítványnak a szerve, vagy bárki, aki majd fog dönteni ezekben az ügyekben, szabadon mozoghat. De hogyha mi teljes egészében lehetővé tesszük a korlátlan döntést, ak kor nehézségeket fog ez okozni az érintettek körében, bizalmatlanságot fog szülni. Én azt hiszem, mindenki, aki itt van ebben a teremben, érintve van, mert információi vannak. Voltak olyan jelzések, hogy jobb lenne, ha ezekben az ügyekben az Országos Kárre ndezési és Kárpótlási Hivatal döntene. Ez nem a hivatalnak a továbbélését jelentené, de úgy tűnik, hogy az érintettek bizonyos csoportjai nagyobb bizalommal viseltetnek egy közigazgatási szervezet iránt, semmint egy másik, az érintettek képviselőiből össze állított szervezet iránt. Érdemes azért ezt is megfontolni, mert ha az Országgyűlés egyszer szabad utat enged ezeknek a törekvéseknek, akkor nem biztos, hogy utólag könnyű lesz korrigálni majd az elkövetett hibákat. Tekintettel arra, hogy a közalapítvány o rszággyűlési kontrolljának semmilyen lehetősége nincsen, én még egyszer fölhívnám az Országgyűlés figyelmét, hogy itt egy elkövetett hiba utólag igencsak végzetessé válhat. Képviselőtársam, Isépy Tamás már szólt arról, hogy szintén jogilag nem helytálló, h ogyha a határozatban meg akarják állapítani az átváltott kárpótlási jegy címletértéke mellett az életjáradék összegét. Ez teljesen irreleváns dolog, a törvény eldönti, hogy a címletértékhez – az életkor figyelembevételével, hozzá kell tennem – milyen össze gű életjáradék tartozik. (14.50) Ami viszont még számomra azért eléggé érthetetlen – a korábbi kárpótlási életjáradéki számítások alapján – , hogy jutott a kormány arra a következtetésre, hogy ennek a 4 milliárdos címletértékű vagyontömegnek az életjáradékr a váltása során az első évben 1,2 milliárd forintos kiadás keletkezik. Ennyi van beállítva a költségvetési törvénybe. Akármennyire is idős korú egyénekről van szó, átlagban 510 éves átfutási idő az, ami a befizetett összeghez képest a megtérülést jelenti. Ha a kormány számításai helytállóak, akkor itt valójában négy év alatt, öt év alatt az életjáradék vagyontömegének megfelelő készpénz kifizetése megtörténne. A matematika szabályai szerint
