Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. számú törvény 27. §-a 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, a külügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
4252 szeretnék feltenni elöljáróban néhány illetlen kérdést, hogy vajon megvalósult a szándék, létrehozta a kormány a közalapítványt, elkészülte az alapító okirat, mi az alapító okirat tartalma, megtörténte a bírósági nyilván tartásba vétel, a hivatalos lapban megjelente az alapító okirat, ki a kezelő és az ellenőrző szerv, mi a vagyon és a felhasználási cél, kik a kuratórium tagjai, milyen a döntéshozatali mechanizmus, és ezt vég nélkül lehetne folytatni még az eddig megválas zolatlan kérdéseket. A második pont: jó lenne tudni, hogy hogyan állnak az OGYhatározatban megjelölt tárgyalások, és hogyan kerülhet majd alkotmányosan a vagyoni körbe ingatlan, muzeális tárgy vagy készpénz. A harmadik pont: törvényjavaslatok november 30ig történő benyújtásáról beszél. Egy törvényjavaslat – matematikai ismeretem szerint – nem többes szám, tehát hol van a többi törvényjavaslat, mert ez önmagában valahogy mintha a levegőben lógó megoldás lenne. Most mielőtt részleteiben rámutatnék a törvény javaslat alkalmatlanságára, néhány alapvető kérdésre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. A kérdés megoldhatósága ugyanis öt alappilléren nyugszik, és valójában ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is azt kellene megvizsgálni, hogy a javaslat légüres térben mozog, vagy erre az öt alappillérre épül. Az első alappillér – nyilvánvalóan – a párizsi békeszerződés 27. cikkének a 2. pontja. Most ezt az idő előrehaladottsága miatt nem kívánom idézni, mindenki ismeri a békeszerződés említett pontját. Mi t mondott ki ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság? Az Alkotmánybíróság a határozatának az indokolásában az alkotmányos mulasztást abban állapította meg, hogy az alkotmány (Sic!) nem folytatta le az 1946. évi XXL. törvénycikk 2. §a bekezdésében meghatáro zott hagyatéki eljárásokat, soha nem bocsátotta ki azt a rendeletet, amelyik a vagyontárgy jogszerű megállapításának a módját szabályozta volna, és a harmadik pedig, hogy az akkor még létező, a törvény szerint létező Országos zsidó Helyreállítási Alap tula jdonába nem adott sem hagyatékot, sem vagyontárgyat. Tehát a párizsi békeszerződés mellett a másik alappillér a jelenleg is hatályban lévő és a párizsi békeszerződést megelőző 1946. évi XXL. törvénycikk, amelyik egyértelműen akként rendelkezett, hogy Magya rország területén akár külföldön lévő hagyatékaira terjed ki a törvény, akik izraelita vallásuk vagy zsidó származásuk címén ellenük folytatott üldözés folytán vagy üldözéssel okszerű kapcsolatban szerzett sebesülés miatt életüket vesztették, és a jogszerű tulajdonosok részére át kell adni mindazokat a hagyatékokat, amelyek örökösök hiányában a (2) bekezdésben említett személyek hagyatékaként megszerzett vagy megszerez. (14.10) Tehát a második alappillére ennek a törvényrendezésnek a '46. évi XXV. törvény lenne. A harmadik a magyar alkotmány, amelynek a 70/A §a tilt minden diszkriminációt. A negyedik az Alkotmánybíróságnak sokat emlegetett 16/1993. határozata, amelyik a magyar kárpótlási törvények érvényesítését írta elő ennek a kárpótlásnak a rendezésére is. Most emlékeztetőül ebből csak néhány pont. Az Alkotmánybíróságnak ez a határozata az indoklásban egyértelműen megállapítja, hogy az elmúlt évtizedekben az állampolgárok milliói szenvedtek tulajdoni sérelmet. Megmondja, hogy ezek a kártalanítások kárpót lás formájában rendezhetők. Megállapítja az Alkotmánybírósági határozat, hogy az állam az őt terhelő kötelezettséget akként is teljesítheti, hogy teherbíró képességével arányban álló módon, a jelenlegi gazdasági átalakulás során az egyes tulajdoni sérelmek eredeti jogi természetét figyelmen kívül hagyva, a károsultakkal szembeni kötelezettségének kárpótlás útján tesz eleget. Most az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kárpótlás éppen ezért megfelelő kártalanítását jelenti azoknak is, akiknek tulajdonát zs idó származásuk vagy izraelita vallásuk miatt vonták el. Az vetné fel az alkotmány 70/A paragrafusát sértő hátrányos megkülönböztetés aggályát a társadalom más károsultjaival való egybevetés tükrében, ha a most vizsgált indítványt a megjelölt jogszabályokk al érintettek körében alkotmányos indokok hiányában teljes körű vagy más elveken alapuló kárpótlási szabályok kerülnének alkalmazásra. Tehát ha egybevetem a párizsi békeszerződést az 1946. évi XXV. törvénycikket és az Alkotmánybíróság határozatát, akkor eg yértelmű, hogy minden diszkrimináció kizárt, a kárpótlási
