Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4201 törvényszöveg cizellálását, ideoda csoportosítgatását, a különböző rendelkezéseknek tartalmazza elsősorban. Így például sűrűn előfordul, hogy egyszerűen megismételnek olyan bekezdéseket, amelyek már az alaptörvényben is megtalálhatók, vagy ugyanazt a kifejezést, ugyanazt a konstruk ciót kéthárom bekezdéssel odébb helyezik. Ez – a mi megítélésünk szerint – indokolatlan, és csak a törvény nehezen áttekinthetőségét segíti elő, nem pedig annak világossá tételét. Az átdolgozások tehát az esetek jelentős részében – azért mondom, hogy jele ntős részében, mert természetesen vannak olyan módosítások is a mostani előterjesztésben, amelyek célszerűek – , de nagy részben mégis egy olyan törvénydagasztást jelentenek, amire nemhogy nem volt szükség, hanem egyenesen rontják – a kisgazda álláspont sze rint – a törvény alkalmazhatóságát. Vannak azután olyan bővítmények is, amelyek tulajdonképpen olyan szövegkörnyezetben szoktak megjelenni, ugye, a gyengébbek kedvéért, tehát teljesen kézenfekvő leírásokat foglalnak a törvénybe más szavakkal. Én azt hiszem , hogy ezeket is el kellett volna kerülni. Meg kell jegyeznem, hogy sokszor szinte megfejthetetlen, hogy mi a módosítás értelme. Így például a törvény 5. §ában arról rendelkeznek, hogy az alaptörvény, a csődtörvény 3. §ának helyébe új bekezdést léptetnek . Ha a képviselő nem kíméli az idejét és összehasonlítja az alaptörvényt, a módosítgatásokkal összeolvassa azokat, akkor – úgy gondolom – , hogy kiderül, hogy csak részben van szó új rendelkezésről, hiszen a korábbi (3) bekezdés szó szerint ugyanaz, mint mo st a törvénymódosítás kapcsán beterjesztett javaslat (4) bekezdése. Tehát csupán a bekezdés odábbhelyezéséről van szó, nem pedig új rendelkezésről. Vagy vegyünk egy másik példát: a 9. § a tartozások helyett pénztartozásokról rendelkezik. Én úgy gondolom, h ogy ezek a módosítgatások a lakosság döntő többsége számára követhetetlen fogalomzavarhoz vezetnek, mert ezzel egy olyan bekezdést visz tovább, ami úgy általában szól a tartozásokról, az alapcsődtörvényben ez egy így van meghatározva. Ez pedig, miután most a tartozások helyett a pénztartozások fogalmát vezeti be, a törvényalkalmazók vagy a törvénytisztelő állampolgárok egy igen tekintélyes része nem fogja tudni eldönteni, hogy mi a különbség a tartozás és a pénztartozás között. Meg kell hogy mondjam, nekem is komoly fejtörést okozna, ha meg kellene határoznom, definiálnom kellene ezt. Az indoklás szerint a módosítgatások célja a késedelmi kamat felszámolásának a pontosítása. Erről azonban az én megítélésem szerint szó sincs, hiszen a szöveg lényegében változ atlan marad egy kiegészítéssel. Ez a szokásos újabb sarc kivetését jelenti az én szememben, hiszen a késedelmi kamaton kívül pótlék és bírság jellegű tartozás érvényesítéséről szól. Ez azért érthetetlen az én megítélésem szerint, mert a felszámolás alatt á lló cég tartozásainak is csak rendkívül ritkán van fedezete, hiszen a felszámolási eljárásra, a csődeljárásra éppen ezért kerül sor, és egy ilyen helyzetbe került gazdasági egységtől akarnak még többet kisajtolni, kipréselni, ami – megítélésem szerint – eg y helytelen állami törekvés. A felszámolással kapcsolatos lehetséges bevételek másutt is fontos szerephez jutnak, így a 17. § a követelések nyilvántartásba vételének feltételét, a követelés egy százalékának befizetéséhez, de legalább 1000 és legfeljebb 100 ezer forint befizetéséhez köti. Na már most, a bíróság a gazdálkodószervezet vezetőjét ugyanakkor kötelezettségmulasztás, illetőleg hamis adatszolgáltatás címén pénzbírsággal sújthatja, ami elérheti a felszámolás kezdetét megelőző év jövedelmének 50 száza lékát – és most érdemes odafigyelni a törvény megközelítésére – , ha a vezető jövedelme nem állapítható meg – mondja az előterjesztés – , akkor ez a bírság egymillió forintig terjedhet. Itt rögtön fel kell tennem a kérdést, hogy hogyhogy nem állapítható meg a vezető jövedelme? Nem értem, hogy itt mit nem fogad el végül is a bíróság: az adóbevallást vagy az adókivetést, vagy netántán a szociálliberális kormány által oly szívesen alkalmazott állampárti megoldást, nevezetesen az adó becslésen alapuló megállapítá sát? Tehát önkényeskedésről vagy miről van itt szó? (10.00)
