Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - FARKAS IMRE, a gazdasági bizottság előadója:
4195 Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság november 27én megtárgyalta az érintett tervezetet, és azt szokatlanul hosszú vitában, végül is elfogadásra ajánlja, megtárgyalásra ajánlja az Országgyűlésnek. Mi volt annak a vi tának az oka, ami miatt ilyen sokat beszéltünk erről a törvénytervezetről? Néhány csomópontját szeretném kiemelni és az Országgyűlésnek a tudomására hozni. Elsőként azt vitattuk meg, hogy a törvényben érintett téma milyen fontosságú és horderejű, egyáltalá n, szükségessé teszie a tárgyalást. Megállapítottuk, hogy rendkívül fontos témáról van szó. Ez nemcsak azt jelzi, hogy napjainkig közel 3 500 csődeljárásra és 11 ezer felszámolási eljárásra került sor, hanem az is, hogy ennek a folyamatnak a során cégek e zrei szűntek meg és munkahelyek százezrei. (9.20) A meghozott törvények ellenére a csőd- és felszámolási eljárás során általában nem minden tekintetben az következett be, hogy tönkrementek, akiket ez érintett, hanem előfordultak olyan gyarapodások is, amik bizonyára nem felelnek meg a törvényalkotó szándékának. Másrészt keletkeztek olyan behajthatatlan követelések, amelyek nagymértékben terhelik a hitelezőket és legfőbb hitelezőként az államot. Többféle számítás van erre vonatkozóan, az egészen biztos, hogy az államot ért eddig behajthatatlan és várhatóan később is részben behajthatatlan követeléseknek az állománya a 300 milliárd forintot meghaladja. Megfelele a törvénytervezet a vele kapcsolatos rendkívüli várakozá soknak? El kell hogy mondjuk, hogy a tervezet meg kíván ennek felelni, más kérdés, hogy valójában eleget tesze ennek. A bizottságban az előterjesztő képviselője és most az államtitkár úr is korrekten értékelte, hogy milyen új elemeket tartalmaz ez a terve zet. Ezeket csak érinteném. Nagyon fontos a hitelezői érdekekre tekintettel a hitelezői választmány jogosítványának a kiterjesztése. Másrészt több javaslat gyorsítani kívánja a felszámolási eljárás lezárását azzal, hogy korlátozza a felülvizsgálati kérelem lehetőségét, és az olyan perek esetében, ahol a hitelező anyagi igényének kielégítésére nincs esély, nem akadályozza meg a zárómérleg elkészítését. A vagyonkimentések és más szabálytalanságok megakadályozása vagy legalább is tisztázása érdekében a szerződ ések megtámadhatóságát, a felszámolási eljárás megindítását megelőző 180 napon belül kötött szerződésekre is kiterjeszti. Új alapokra helyezi a felszámolók díjazását, amelynek a legfőbb eleme, hogy a bírósági végrehajtáshoz hasonlóan a követelés bejelentés ekor a felszámolónak követelése egy százalékát be kell majd fizetnie. Nagyobb nyilvánosságot biztosít a felszámolási vagyon értékesítésének, és ennek keretében rendezi a pályázat és az árverés szabályait. Végül – bár hangsúlyozom, sokkal több javaslatról v an itt még szó – egységesíti az eljárási szabályokat. Bizottságunk ezen túlmenően is vizsgálta, hogy a tervezet rendezie a témával kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdéseket? Ade új koncepciót? Komplexnek tekinthetőe? Sarkalle a csődeljárások eredm ényes lefolytatására, arra, hogy legyene egyezség? Megakadályozzae a vagyonkimentést? Garantáljae a felszámolók korrekt díjazását? Sajnos, ezekre a kérdésekre nem nagyon tudtunk megnyugtató választ adni, azt mondtuk, hogy részben igen, több tekintetben pedig ez a tervezet ezzel nem foglalkozik. Rendkívül sok a tervezetben az új elem, de új koncepcióról mégsem beszélhetünk. A törvénytervezetben persze az is megjelenik, hogy egy törvény módosítása során nem kell feltétlenül új koncepciót alkotni. De mégis úgy látjuk, hogy a törvény rendkívüli terjedelemben és szinte kizárólag csak a felszámolással foglalkozik a törvénytervezet. Igaz ez persze a törvényre is, amelynek a módosítását tervezi, hiszen az 1991. évi IL. törvényben is a 85 §ból 15 érinti a csődelj árást, a többi döntően a felszámolási eljárást. A mostani tervezetben pedig a 36 § közül – a címével ellentétben – egyetlenegy sem foglalkozik a csődeljárással. Nagy vita volt a bizottságban arról, hogy a csőd problémája, annak elkerülése, az eredményes le folytatása rendezhetőe a törvénnyel egyáltalán. A gyakorlat ennek részben ellentmond. Részben a
