Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) – dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez – "Hol az igazság, hogy nézheti a Jóisten ezt a sok tökéletlenséget?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
4094 ellenére, hogy az ön válaszát korrektnek tartom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Kösz önöm szépen. Az interpelláló képviselő úr a választ nem fogadta el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a választ? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés a miniszteri választ 136 igen szavazattal, 56 nem szavazattal és 30 tartózkodással elfogadta. Dr. Kávássy Sándor (FKGP) – dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez – "Hol az igazság, hogy nézheti a Jóisten ezt a sok tökéletlenséget?" címmel ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Kávássy Sánd or úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, interpellációt nyújtott be a privatizációért felelős miniszterhez, "Hol az igazság, hogy nézheti a Jóisten ezt a sok tökéletlenséget?" címmel. (Nevetés.) Az interpellációra a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Vastagh Pál igazságügyminiszter úr válaszol. Kávássy Sándor képviselő urat illeti a szó. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A címül választott szavak Barabás Lajosné, született Jászai Vilma gelén esi lakos hozzám írott leveléből, melyben azt írja meg, mennyi szenvedést okozott neki és családjának, hogy édesapját 1944 őszén malenkij robotra vitték, ahonnan sohasem jött vissza. Jól ismert – én is jól emlékszem – , milyen rettegéssel, félelemtől és rém ülettől eltelve várta a magyar lakosság döntő többsége 1944 őszén a szovjet csapatokat. Nem csoda. A Vörös Hadsereg utóbb felszabadulássá átfestett előnyomulása az első pillanattól könnyeket fakasztott, és megpróbáltatások sorozatát jelentette. Különösen i s kegyetlen, kirívó eset volt, hogy a beregi falvak és néhány szatmári község férfilakosságát úgynevezett malenkij robotra hurcolták, amivel nemcsak a deportáltakra zúdítottak mérhetetlen szenvedést, hanem a kenyérkereső, családfő nélkül otthon maradottakr a is. Hadd idézzem erre nézve Penke Gyuláné szintén gelénesi lakos ugyancsak hozzám írott levelének sorait. Idézet: "Édesapámat 1944. december 1jén vitték el munkára. Sajnos soha nem jött haza. Itt maradtunk árván. Heten voltunk testvérek, én voltam a leg idősebb, én dolgoztam, hogy éhen ne haljon a család." Eddig az idézet. Érthető, hogy az elszenvedett borzalmakért a panaszosok most jóvátételt kérnek. Kérdezem tehát miniszter úrtól, mit óhajt érdekükben tenni? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok pad soraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm. A kérdésre Vastagh Pál igazságügyminiszter úr válaszol. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Valamennyien tudjuk, akik itt ebben a Házban törvényhozással foglalkoz unk, hogy a jog eszközei mennyire korlátozottak a tekintetben, hogy az újkori történelmünk során vagy legújabb kori történelmünk során okozott szenvedéseket valamelyest is reparálni legyünk képesek. Azzal kapcsolatban, amit ön az interpellációjában említet t, a közeljövő jogalkotását áttekintve két biztató elemet tudok mondani, képviselő úr. (16.00)
