Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4032 Sőt, Constantinescu professzor annak a páratlan ténynek a tudatában veheti kezébe Románia vezetését, hogy a román történelemben ő az első államfő, aki demokratikus és alkotmányos úton nyerte el tis ztét. Ezért is mondhatta találóan Doina Cornea asszony, a Ceauescurendszer legnevesebb ellenzéki személyiségeinek egyike, hogy Romániában ezzel a választással ért véget a II. világháború. A demokrácia egyik legfőbb próbaköve Közép- és KeletEurópában a ki sebbségi kérdés. Hibásnak tartom azt a határ mindkét oldalán a politikai hovatartozástól függetlenül széles körben elterjedt meggyőződést, hogy Románia demokratizálásának ára a romániai magyar közösség jogfosztottságban tartása. Következésképpen az a magya r kormánypárti körökben sem idegen nézet sem fogadható el a Fidesz számára, hogy a közösségi autonómia követelésének fenntartása a romániai magyarság részéről gátolná Románia demokratizálásának a folyamatát. A közösségi autonómia joga és gyakorlata – mint stratégiai cél – nem áll ellentétben semmilyen nemzetközi jogi dokumentummal. Ellenkezőleg, széleskörűen elterjedt a nyugati világban. Nem túlzás azt állítani, hogy ott, ahol sikerült a kisebbségi kérdést megnyugtatóan rendezni, ott éppen hogy speciális st átusú területi autonómiát adtak a kisebbségeknek, mint Finnországban vagy Olaszországban. A magyar kisebbség sorsának rendezése háromnegyed évszázada várat magára, és ez idő tanúsága szerint nem választható el Románia demokratizálásától. A két dolog ugyana nnak az éremnek a két oldala. Az autonómiát a román demokrácia kiteljesedésétől várjuk, s a demokrácia kiteljesedése jó eséllyel autonómiát eredményez. Napi politikai szempontok alapján azonban egyik vagy másik oldal előtérbe kerülhet. Ezért, amikor a romá n magyarság közösségi autonómiájáról mint stratégiai célról beszélünk, akkor ezzel a román demokrácia megszilárdítása taktikai szempontjainak létjogosultságát ismerjük el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne mérnénk minden kisebbségpolitikai eredményt az a utonómiához, mint célhoz. Legyen az köszönhető romániai, magyarországi vagy nemzetközi politikai tényezőnek. A magyarromán alapszerződés – mint már említettem – nem azonosítható a magyarromán viszonnyal. A két kérdés logikailag és gyakorlatilag is különv álasztható, nem kell hozzá jóstehetség, hogy belássa az ember, hogy a HornIliescu nevével fémjelzett, Temesváron idén, szeptember 16án aláírt dokumentum megszületése nem fog a magyar diplomácia történetének dicső lapjaira kerülni. Ennek számos ismert oka van. Egy: az alapszerződés egyenes folyománya az Iliescu által '95 augusztusában feleresztett megbékélési folyamat léggömbjének, amely annyira nélkülözte a két ország közötti politikai őszinteség elemi követelményét, hogy az már utólagosan sem igen gémkap csozható a szerződés szövegéhez. Kettő: a szöveg szakmailag oly mértékben csapnivaló, hogy a szerződéseket jellemző jogi kötelezettségvállalásokat nagyítóval kell benne keresni. Ennek fényében a szlovák alapszerződés mestermunka volt. Ennélfogva a szöveg a legjobb politikai szándék mellett sem alkalmas arra, hogy egy nagy ívű románmagyar közeledési folyamat kereteit körvonalazza, ezt a keretet tehát az eljövendőben kell majd megteremteni. Három: a kisebbségi magyarság szemében a szerződés két okból marad m indig is tüske, amit bizonyít, hogy a közel negyven RMDSZes parlamenti képviselőből egy sem támogatta Bukarestben a ratifikációt. Egy: a szöveg tartalmilag jóformán semmit nem tartalmaz legfontosabb követeléseikből, beleé rtve azt, hogy kirántja – a már említett alapvető stratégiai céljuk – az autonómia követelése alól is a szőnyeget. A szerződés tehát végrehajthatatlan, hiszen nincs igazán mit végrehajtani belőle. Kettő: az alapszerződés megkötése során a magyar kormány lá tványosan figyelmen kívül hagyta a magyar közösség véleményét, s többrendbelileg megalázta egyszerűen az RMDSZt. Ily módon a
