Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - PALLAG LÁSZLÓ (FKGP):
4019 második hadsereg Székelyföldre hel yezése vajon milyen irányultságú? Miért nem tiltakoztunk ez ellen? Ez egy óriási hadsereg. Ez, számításaim szerint, olyan erejű, mint a magyarországi, Varsói Szerződésben lévő hadsereg. A hadgyakorlat, ami most legutóbb volt Romániában: vajon mi volt a for gatókönyvében és milyen irányultsága volt, ahol szintén Magyarország felől várták a diverzánsokat? Vajon nem provokáció volt ez is? Párhuzamba állítható a szlovákmagyar alapszerződés, a románmagyar alapszerződés, a szlovákiai hadgyakorlat, a romániai had gyakorlat és a szerződésével kapcsolatos egyeztetések kérdése. Amikor Magyarországon gyakorlat volt, és a román repülőgépről fényképezni óhajtottak, és ezt megakadályozták a gyakorlat kapcsán, vajon miért nem tiltakoztunk ez ellen határozottabban? A csendő rség fejlesztése a magyarlakta területeken vajon milyen irányultságú? A sajtó hecckampánya a választás ideje alatt, a magyarok provokációja? Igen, ezek aggodalomra adó okok. Egy kis visszatekintést az erdélyi, Erdélyben élő magyar kisebbséggel kapcsolatosa n. Az 1918as december 1jei gyulafehérvári határozatok, amelyek többek között kimondták Erdély és a Román Királyság egyesülését, kimondták azt is, hogy az Erdélyben lakó nemzetiségek számára Románia biztosítja az anyanyelvhez, a művelődéshez való jogot, a z iskolák megmaradását, az érdekképviseleti és politikai képviseleteket a nemzetiségek számára, különös tekintettel a magyar és szász polgárokra. Azóta eltelt 78 év, annak ellenére, hogy Romániában volt királyság, szocialista köztársaság, és jelenleg köztá rsaság van. A gyulafehérvári elvekből a nemzetiségek számára minimális jogok valósultak meg. Ennek bizonyítására a következőket szeretném elmondani. A királyi Romániában 1920 és '40 között gyakorlatilag megszüntették a magyar iskolarendszert, csak az egyhá zi és magániskolák maradhattak meg. A magyar földbirtokosok földjeiből csak román nemzetiségűek részesülhettek a földosztáskor. Az akkori állami szintre emelt homogenizáló törekvésnek, miszerint Romániának nemzetállammá kell válnia, kis megszakításokkal na pjainkig folyamatos megvalósítása történik. A '46ban létrehozott Magyar Népi Szövetség, mely nem volt más, mint a Román Kommunista Párt Potyemkin szervezete, azt az illúziót keltette, hogy Románia Erdélylakta területe de iure is egyenrangú polgárok lakhe lyévé válik. Petru Groza kormányának szüksége volt a Párizsban folyó békeszerződések miatt olyan magyar szervezetre és nemzetiségi állampolgárokra, akik hajlandóak voltak Románia mellett kiállni. Miután Románia a nagyhatalmaktól ismételten visszakapta Erdé lyt, akkor a román hatalom, elfelejtve ígéreteit, hozzákezdett a magyar gazdasági szervezetek, a magyar iskolahálózat, a történelmi magyar egyházak szervezeteinek szétzúzásához, feloszlatásához. A magyar történelmi egyházak szinte teljes egészben elveszíte tték iskolahálózatukat, könyvtáraikat, szeretetotthonaikat. Azóta, bár 1990 óta új szemléletű kormányok vannak, a jogtalanul elvett egyházi vagyonokat, amelyek a magyarságunk megmaradását szolgálták, nem volt idejük visszaadni. Azért, mert nem akarták és n em volt politikai szándék. Nem rehabilitálták a '45 és '90 között magyarságuk miatt törvénytelenül elítélt emberek ezreit. Nem mentették fel például '51. június 30án a Márton Áron gyulafehérvári püspök perében elítélt Magyar Gazdasági Egyesületet. Ez sajá tos módon nem az új román állam magyarsággal szembeni politikájában, hiszen idáig nem hallottunk olyan rendelkezésekről vagy törvényről, amely elítélte volna azokat a román történelmi vezetőket, például aguna ortodox erdélyi püspököt vagy Iulius Maniut vag y Slavicit, a Liga culturale román szervezet megalapítóját, akik programjaikban célul tűzték ki a magyarság kiirtását. Miután a románmagyar megbékélésről beszélünk, több évtized óta egymás után hoztak megszorító intézkedéseket. Például '68ban felszámoltá k a Maros Magyar Autonómia tartományát. '72ben alkotmányba iktatták a nemzetállam fogalmát, mely kirekesztő több nemzetiségre nézve, és a mai napig nem akarnak hallani Románia felelős vezetői a magyar többségi megyék autonómiájáról. Miközben volt példa a történelem során, a románság akkori vezetői autonómiát követeltek az Erdélyben lakó románság számára. Talán meglepő, hogy miközben Magyarország '47 óta különböző
