Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HORN GYULA miniszterelnök:
4014 ki szeretném emelni azt is, hogy a Temesvárott történt aláíráskor Constantinescu – akkor még ellenzékiként, ma Románia elnökeként – melegen gratulált az aláíráshoz. Ismeretes, hogy itt az Országgyűlés szeptember 3án politika i vitanapot rendezett az alapszerződés ügyében. Meg kell mondanom, hogy ennek a politikai vitanapnak egyik jellemző vonása volt, és azt követően a különböző gyűlések, tiltakozások, hogy nyomást próbáltak gyakorolni tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a kor mányra, hogy ne írjuk alá, ne kössük meg a magyarromán alapszerződést. Ennek ellenére vállaltuk, vállaltam a szerződés megkötésének a felelősségét, és Temesváron aláírásra került a dokumentum. Vita volt arról is, hogy miért éppen Temesvárott; és ezzel kap csolatban hadd jegyezzek meg két dolgot. Az egyik: számunkra, számomra nem presztízskérdés, hogy egy dokumentum hol születik meg. A lényeg a fontos, hogy milyen dokumentum és milyen célt szolgál. A másik – csak mellékesen kívánom megjegyezni – , hogy Temesv ár a romániai fordulatnak a színhelye volt, Temesvár a 12 különböző nemzetiség békés együttélésének a városa. Miért helyeselte mind Magyarországon, mind Romániában a társadalom nagy többsége ezt az alapszerződést? Mindenekelőtt azért, mert természetes embe ri igény, hogy békében éljünk egymással, és senki ne tartson a másiktól. Ez a félelem nélküli élet és a normális viszony, az együttműködés az, ami Magyarország és a szomszédos államok boldogulásának a zálogát is jelentheti. És hozzá szeretném rögtön tenni, hogy a nemzetközi közvélemény – ugyanúgy, ahogy a magyar és a román – elfogadja, hogy csak együtt boldogulhatunk a szomszédos államokkal. Én a magam részéről vállalom annak a felelősségét, hogy amikor 1996. augusztus közepén lehetőség nyílt az alapszerződ és nyitott kérdéseinek gyors lezárása, hogy akkor léptünk, s az a lépés elvezetett az alapszerződés aláírásához. Meggyőződésem szerint azért volt ez helyes, mert ha esély nyílik egy fontos lépés megtételére, a politika számára bűnt jelentene, hogyha nem él ne ezzel az eséllyel. Annak is örülök, hogy az akkori román vezetés, Iliescu elnök úr, akkori elnök úr is vállalta az alapszerződés megkötését és ratifikálását. A viták, amelyek lezajlottak e fontos dokumentum körül, nem kímélték az RMDSZ vezető politikusa it sem. Jómagam is folytattam vitát az RMDSZ vezetőivel, hiszen megfogalmazódott itt, Budapesten az az álláspontjuk, hogy az alapszerződés gyengítheti a romániai magyarság választási esélyeit. Akkor is érvekkel igyekeztünk bizonyítani, hogy ellenkezőleg: a z alapszerződés növeli a romániai magyarság esélyeit, benne a választási esélyeit is. És azt hiszem, hogy ez is helyesnek bizonyult, hiszen az RMDSZ reálpolitikusai valóban kihasználták az alapszerződés nyújtotta lehetőséget a kampányban, amely meggyőzte n emcsak az ott élő magyarokat, hanem a románokat is arról, hogy a magyarságnak nincsenek túlzó, elfogadhatatlan követelései, hogy az ottani magyarság boldogulni akar Romániában és együtt akar működni a többi nemzettel, köztük a román nemzettel is. (9.40) É n azt hiszem, ez azért is volt rendkívül fontos, mert az RMDSZ bizonyította minden ellenkező állításokkal szemben, hogy a magyar nemzetiség jogainak érvényesítését össze tudja kapcsolni az adott ország demokratikus fejlődésének erősítésével és mindazzal, a melyet célul tűzött ki a demokratikus ellenzék Romániával. Mindezt bizonyítja, alátámasztja az is, hogy az RMDSZ megerősödve került ki ebből a választási kampányból, többek között annak köszönhetően is, hogy lényegesen gyengébb volt a magyarellenes megnyil atkozások ereje Romániában, mint az a korábbi választások idején tapasztalható volt. És azt hiszem, szinte soha nem volt példa, hogy demokratikus választások eredményeként a romániai magyarság képviselői bekerüljenek a kormányba. Azt tudom összességében ez zel kapcsolatban mondani, hogy a magyarromán alapszerződés által teremtett új helyzet már most igazolja, hogy lehetséges és reális az a politika, amely a jószomszédi kapcsolatok fejlesztését és a magyarság jogainak érvényesítését, boldogulását együttesen és nem egymás rovására próbálja megoldani. Összességében tehát arról van szó, hogy a magyarromán alapszerződés kedvező impulzust és segítséget nyújt a határon túl élő magyarság politizálásához.
