Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
4002 gazdákhoz mennek, és háztól viszik el a teljes tejet, amely majdnem feleannyiba kerül így, mintha boltban a zsírtartalommal csökkentett – tehát gyakorlatilag a sovány – tejet vennék meg. Ezek az emberek ebből élnek szinte – azok a tehéntartó gazdák – , és a tisztelt kormányzat, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásra hivatkozva, minőségi mezőgazdasági termelésre hivatkozva megszünteti majd gyakorlatilag itt a tejátvételt, nemcsak a kor mány tehet róla, ezek a privatizációk az előző években zajlottak le, mi akkor is hibásnak tartottuk, hogy az élelmiszeripar ily mértékben külföldiek kezére került – de van megoldás, csak találni kell. Milyen megoldás lehetne? Általában faluhelyen irigyek a z emberek, és az önkormányzatok az állattartási rendeletekkel ezeket a tehéntartó gazdákat nagyon nehéz helyzetbe hozzák. Tehát sok helyen szinte megtiltják – még faluhelyeken is – a tehéntartást. A második: A takarmányköltség olyan magas – és az egyéb köl tségek – az állattartásban, hogy valóban a nagyon gyönge jövedelemtermelő képességgel rendelkező ágazatok közül még a tehéntartók jutnak a legnehezebb helyzetbe. A harmadik ok: az állategészségügyi vizsgálati díjak borzasztó mértékben megemelkedtek, ezt m ár nem tudják kifizetni a tehéntartó gazdák. Milyen példát hozhatunk föl a jövőt illetően? Etén például a gazdák tejszövetkezetbe tömörültek. Igen, de ehhez szükségesek olyan agrárértelmiségiek egy faluhelyen, akik ott élnek, akik össze tudják fogni azokat a gazdákat. Kérem, sajnos azt kell mondani, ma még nem ez a helyzet. Nagyon sok helyen "Megdöglött a tehenem, uramisten, dögöljön meg a másé, a szomszédé is!" – ez a szemlélet érvényesül még nagyon sokszor. Sajnos, ez nem a mostani állapot, ez a negyven é vi ideológiai nevelés következménye többek közt. Tehát az emberek félnek szövetkezni, együttműködni. Ezt az áttörést csak a kormány tudná megoldani azzal, hogy segítené ezeket a tejszövetkezeteket kialakulni. Kérem, a legtöbb falvakban, ott, ahol hegyesdo mbos vidéken élnek az emberek, a faluban a munkanélküliség 90 százalékos. Más lehetősége nincs is az embereknek, csak az állattartás, tehéntartáshoz fordulni. Itt valóban támogatni kellene az embereket, hogy azokat a tejcsarnokokat, amelyek a falvakban van nak, ne zárják be. Sajnos, nekem nagyon rossz példám van. Az országot járva azt tapasztalom, 90 százalékban a kisfalvakban mind megszüntetik a tejcsarnokokat, a tejipari vállalatok gazdaságosságra hivatkozva nem mennek be a faluba azért a 1020 tehén után termelődő tejért, és mindet nem tudják eladni az adott faluban az emberek, itt a kereslet jelentősen csökkent. A fejlett Nyugaton az egy évre, egy főre jutó tejfogyasztás, tejtermékfogyasztás körülbelül 250 liter. Magyarországon még '90ben, rendszerváltoz ás előtt 200 kiló volt az egy főre jutó évi tejfogyasztás, ma lecsökkent 130ra. Ha marad ez, és jövőre a csíraszám szerinti minőségi tejátvétel fog bekövetkezni, akkor könnyen lehet, hogy a 47 forintért átvett extra tej, a fogyasztói – tehát amikor a bolt ba mennek az emberek – , 100 forint fölé fog emelkedni a tej ára. Ki tudja ezt megfizetni? Nyilván a kisnyugdíjasok, a középosztály ezt már nem tudja megfizetni. Mi lesz a következménye? Körülbelül 100 kiló alá fog csökkenni az évi tejfogyasztás. Kérem, ily en szintre közvetlen a háború után, amikor az orosz katonák elvitték, kivágták, amikor nyomor volt, akkor sem volt ilyen alacsony a tehénlétszám, és nem volt ilyen alacsony gyakorlatilag a tejfogyasztás. Beláthatatlan következményei lesznek, hisz a tej a l egegészségesebb élelmiszer, és ha ezt nem tudja biztosítani egy társadalom, egy kormány a XX. század végén, akkor nem mondhatja, hogy alkalmas a kormányzásra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kétperces reagálásra me gadom a szót Kertész Zoltán frakcióvezetőhelyettesnek, Szabad Demokraták Szövetsége.
