Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 9 (235. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3975 hanem feltehetően sokkal inkább ennek a bérmegállapodási struktúrának az elavult volta miatt egy igen későn hozott – , jószerivel megalázónak nevezhető lépés ről van szó. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy ez az összeg így, az év végén kifizetve lehet bruttó kilenc vagy tízezer forint, a sajátos adólevonási szabályok és egyéb szabályok miatt ez alig jelent néhány, jó esetben 45 ezer forintos pénzt a karácso nyi ünnepek előtt. Tudjuk ugyanakkor nagyon jól, hogy ez az összeg a karácsonyra készülődő pedagógusoknak, óvónőknek sokat jelent egy olyan szakmában, ahol az átlagbérek alig valamivel térnek el a 30 ezer forinttól. S éppen ez a tény veti fel azt, hogy err e vane szükség, illetve jelente bármit is az egyszerű, hangulatjavító intézkedésen – ismeretes ez a kifejezés régóta – túl, amivel itt dolgunk van. S erre azt a választ kell adjuk, hogy nem. Nem jelent előrelépést, strukturálisan nem javít ezen az állapo ton. Mindenki, aki csak kicsit is ismeri a bérviszonyokat, tudja, hogy elenyészik ez az összeg a hiány nagyságához, a bérek alacsony voltához képest, és mindenki tudja, hogy mi a különbség egy egyszeri év végi kifizetés és egy tartós béremelés között. (16 .40) Két kérdésre kell választ adnunk. Az egyik: most aktuálisan miért ezt a megoldást választotta a kormányt? A másik pedig: hosszú távon jelente valamilyen kitörést a kormány eddigi tevékenysége? Az elsőre az a válaszunk, hogy "ügyes" megoldást választo tt a kormány, az "ügyes"t a szónak abban az értelmében, ahogyan a közismert vicc emlegeti az automata föltalálóját, amelyik csak a pénzt beveszi, de nem ad ki semmit. Hiszen a kormány megoldotta azt az igen nehéz politikai feladatot, hogy egyszerre, egy ö sszegből hogyan lehet politikailag két bőrt lehúzni, hogyan lehet ezt az összeget eladni most mint karácsony eleji juttatást, és hogyan lehet egyszerre ugyanennek az összegnek az áthúzódó fedezetét a jövő évre vonatkozó bértárgyalások tekintetében a kompro misszum jeleként, a kormányzati szándék kompromisszum jeleként föltüntetni. Mindenki előtt emlékezetes, hogy nemcsak az ez évi bérkifizetésekkel van gond, nemcsak az ez évi megállapodásnak van igen komoly híja ebben a szférában, hanem a következő évre tett kormányzati ígéret sem látszik legalábbis garantáltnak a pedagógusok esetében. A hároméves közalkalmazotti megállapodás a következő évre, '97re arra tett ígéretet, hogy ott őrzik a reálbérek a pozíciójukat, az nem fog csökkenni. Ennek megfelelően kíván a kormányt 17 százalékos béremelésre javaslatot tenni mindamellett, hogy a költségvetésben ennek 1112 százalékos fedezetét találták az érdekképviseletek, és mi magunk sem találtunk többet. Az egyik magyarázat az volt, hogy az ez évi bérfejlesztés áthúzódó hatása lesz majd az egyik fedezet, a másik pedig az önkormányzatoknál fellelhető szabad forrás. Egyikkel sem találkozunk sűrűn. Érthető volt az érdekképviseletek fölháborodása, hogy új tárgyalást kívántak a következő évre, ennek megfelelően tett a kormány akkor egy új javaslatot; jó, nem januártól 17 százalék, hanem februártól éves átlagban 20. Nem tett azonban a kormány mást, mint ennek a mostani 10 ezer forintnak az egy évre széthúzódó 22,5 százalékos hatását vitte át következő évre, mintegy a kompromiss zum jeleként. El lehet tehát mondani, hogy végrehajtotta a pénzügyi tárca azt a mutatványt, hogy egy összegről, egy rókáról két politikai hasznot, két bőrt le lehetett húzni. Mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy előre kíváne lépni a kormány hosszú távon, nemcsak az aktuális döntést vizsgáló kérdésünkre, hanem hosszú távon? És bizony igaz, hogy itt a közoktatási törvény egy kötelezettséget fogalmaz meg, de mind a mai napig nem kapott sem egyetlenegy érdekképviselet, sem egyetlenegy ellenzéki párt sem olyan anyagot, mely erre vonatkozóan a kormány álláspontját leszögezte volna. Meggyőződésünk, hogy nem tartható egyben a 650 ezer közalkalmazott bérszabályozása a közalkalmazotti szférán belül – és talán ez az, ami különbség köztünk és a szabaddemokraták között – , nem kinyomva bárkit a közalkalmazottiság kereteiből, hanem a közalkalmazotti szféra keretei között kell megállapítani 3, illetve 4 szakmai táblát, az egyik a közoktatásban dolgozók, a második
