Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 9 (235. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3961 Látva a törvény végrehajtása körüli zavarokat és az általa okozott károkat, aggodalommal telve és felelősséget érezve az egészségügyi ellátórendszer iránt, kérem kormánypárti képviselőtársaimat, vegyenek egy nagy lélegzetet, és egy pár soros deregulációs törvényjavaslattal állítsák meg ezt az ámokfutáshoz hasonló folyamatot! Egy ilyen törvényj avaslat gyors meghozásához minden Házszabálytól való eltérést az ellenzék nyilvánvalóan támogatni fog. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szinté n napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Torgyán József frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt. Képviselőtársaim! Én nem tudom az önök taktikázását nyomon követni, amikor napirend előtti felszólalásokra jelentkeznek. Már felszólítottam a képvisel ő urat, nem tudom megadni a szót Kis Gyula Józsefnek. Torgyán József képviselő úré a szó. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kisvállalkozók ellehetetlenüléséről szólok, hadd legyen szabad kiindulnom ab ból a nem vitás adatból, hogy 1996 júliusában 440 ezer működő kisvállalkozás volt Magyarországon. Ugyanakkor a nyilvántartott, de nem működő kisvállalkozások száma a 700 ezret is meghaladta. A fejlett világban ez a szektor alkotja a gazdaság legdinamikusab b részét, ez követi a leggyorsabban a világgazdaság változásait. (15.40) Tehát az a szektor, a kisvállalkozások szektora, amely ma, a harmadik évezred küszöbén a legkívánatosabbnak tetszik. Nálunk azonban a rossz gazdasági szabályozás és klíma miatt a boro tvaélen való táncolás, a túlélés lehetősége a tét, és nem a fejlődés és a felemelkedés. Magyarországon az egyéni vállalkozók jelentős része úgynevezett kényszervállalkozó. E fogalomkör alatt a Független Kisgazdapárt azt a társadalmi réteget érti, amely ann ak érdekében, hogy ne kelljen a munkanélküliek keserű kenyerét ennie, kényszerből vállalkozásba kezdett, tehát megmenti egyrészt az államot egy jelentős kiadástól, másrészt még hasznot is hoz az államnak, ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez a társadalmi réteg rendkívül hasznos, és az, hogy ők a vállalkozás kényszeréhez menekültek, ez egy tisztességes menekülési útvonal, amelyet az államnak mindenképpen támogatnia kellene. Ahelyett azonban, hogy a kormányzat támogatná ezt a szektort, agyont erhelik és már 1996ban 20 százalékos jövedelemadót kellett fizetniük a legalacsonyabb jövedelemkategória után is, tehát akár a minimumbér alatt is. Ehhez, azt hiszem, nem kell kommentárt fűzni, mert a kormányzat nem a valóságból, tehát abból a tényből ind ult ki, hogy a kisvállalkozók döntő többsége tisztességes alapállású, hanem – amint azt mondani szokták – önmagából, tehát abból a tisztességtelen alapállásból, amely sajnálatos módon a kormányzati hozzáállást jellemzi éppen a kisvállalkozók tisztességével szemben. 1997től a kormány tovább nehezíti a tisztességes vállalkozók életét a költségelszámolás és az amortizációs szabályok előnytelen megváltoztatásával. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a legfelháborítóbb az, hogy a Pénzügyminisztérium – dacolva a közfelháborodással és a érdekvédelmi szervezetek ellenvetéseivel – adóbecsléssel akarja az állampárt legsötétebb, legtörvénytelenebb időszakát visszahozni, amikor is a tisztességes állampolgárok tömkelegeit – adott esetben a vállalkozókat – lehet hasraütéses módszerrel, egyéni szempontok figyelembevételével zaklatni, és velük szemben a törvénytelenségek sorozatát is elkövetni. Ezzel az egyéni vállalkozók jelentős részét nemcsak zaklatásnak teszik ki, hanem olyan helyzetbe hozzák, hogy a kényszervá llalkozásaikból meneküljenek, és így a munkanélküliek tömegeinek a számát fogják növelni, vagy a feketegazdaságban részt venni, a feketegazdaságot dagasztani.
