Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3949 A lakosságcserének és a kitelepítésnek komoly következményei voltak. Az első komoly gond, hogy 1948 után a magyarországi kommunista hatalom mindkét témát tabuként kezelte, nem akarta, hogy a kö zvélemény megismerje az igazságot, mivel ez sértette volna az internacionalizmust, és idézem, a "nemzetiségi kérdés szocialista megoldásának a propagandáját". A szlovákmagyar lakosságcserét többen is feldolgozták a szocializmus idején, de objektív, alapo s és valós munkájukat a magyarországi sajtó és kiadók nem közölték. Jellemző, hogy az '50es években a politikai rendőrség mindenféle olyan közösségi szerveződést is megakadályozott, amely megpróbálta volna összefogni az áttelepülteket. A német kitelepítés ekről is mindenki tudott, de ezt a témát is sűrű fátyol fedte. Az erőszakos kitelepítések félelmet keltettek. Ha egy magyarországi szlovák és német vagy egy felvidéki magyar biztosan meg akart maradni szülőföldjén, ajánlatos volt identitását feladni. Ez a folyamat gyakorlatilag a kommunizmus bukásáig tartott. Hazánkban sokan titkolták szlovákságukat és németségüket, gyermekeiket már nem járatták nemzetiségi iskolákba. (16.50) Amik voltak, hiszen a kommunista magyar kormány a kétnyelvű oktatás bevezetésével sorvasztotta a hazai nemzetiségi oktatást. Ezt teszi egyébként a szerbiai kormány is mind a mai napig. Ezt a csapást a két említett hazai kisebbség gyakorlatilag a rendszerváltásig nem heverte ki. A történelemtudomány szerencsére mára már kezdi a helyére t enni a két kérdést, de a politika és a közvélemény még nem. Tudjuk jól, hogy Szlovákia, mely a jelenlegi magyar kormánnyal alapszerződést kötött, nem hajlandó visszavonni sem a kassai kormányprogramot, sem a beneši dekrétumokat. Ráadásul a szlovák kormány ismét nemzetállamról beszél, folyamatosan sorvasztja a felvidéki magyar oktatást, a kisebbségi nyelveket megpróbálja teljesen kiszorítani a hivatalos szférából, a magyar tömböket pedig megbontani az új közigazgatási törvénnyel. Azonban Magyarországon is va nnak, akik idegenkednek a hazai kisebbségi követelésektől, úgy tesznek, mintha Magyarországnak nem lenne tartozása nemzetiségével szemben az őket is sújtó negyven évnyi kommunizmus után. Persze nem szabad teljes mértékben összehasonlítani a határokon túli magyarok és a hazai kisebbségek helyzetét, már csak a számarányok miatt sem. De ez nem indok arra, hogy az örvendetesen létrejött hazai kisebbségi önkormányzatok működésével kapcsolatban néhány helyen gondok jelentkeznek a települési önkormányzatok hozzáál lásában. Fölvetődik az a kérdés, hogy az ötven évvel ezelőtti események megismétlődhetneke. Magyarországot illetően ennek kevés a valószínűsége. De intő jelek az 1990es marosvásárhelyi magyarellenes események, a boszniai vérfürdő és etnikai tisztogatás, a horvátországi háború, a térségünkben jelen levő nacionalizmus és intolerancia. Régiónk eléggé instabil ahhoz, hogy a mai helyzetnél nagyobb garanciákat teremtsünk. A kisebbségek emberi jogaik biztosításához létszükséglet a demokratikus társadalom megszil árdulása, melyben szabadon és nyugodtan vállalhatják azonosságtudatukat és másságukat, továbbá fontos, hogy a jogállamiság megvédje őket mindenféle kirekesztés ellen. Szintén fontos szempont a kisebbségi autonómia, önkormányzatiság kiépülése. Ha a magyaror szági kisebbségi kulturális autonómia valóban megvalósul, ezzel egyrészt a hazai kisebbség azonosságtudata megmaradhat, másrészt a decentralizáció következtében a magyarországi demokratikus intézményrendszer még inkább stabilizálódik. De ugyanez igaz a hat áron túl is. Ha az ottani magyarság követelései megvalósulnának, akkor ezzel a kisebbségeken kívül leginkább a környező országok többségi lakosaik nyernének, hiszen térségünkben növekedne a biztonság és ezáltal a demokrácia esélyei. Egy demokratikus társad alomban pedig – ellentétben a fasizmussal és a kommunizmussal – a kollektív bűnösségnek és az etnikai tisztogatásnak helye nincs. Hölgyeim és Uraim! A politikán túl vannak emberi tényezők is. Ötven évvel ezelőtt kitelepített németek helyé re sok, a Felvidékről elűzött magyar költözött. Két megalázott népcsoport találkozott. Okuk lett volna egymásra haragudni. Ennek ellenére egymás sorsát igazándiból ezek a felvidéki magyarok és a kitelepítést elkerülő németek tudták megérteni. Néhány helyi gondtól eltekintve, talán
