Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3948 Az alkotmányelőkészítő bizottság jelezte, hogy a határozathozatalt megelőzően kíván majd a vitában elhangzottakra válaszolni. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról jövő heti ülésén határoz az Országgyűlés. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sasvári Szilárd képviselőtársunk, a Fidesz részéről. Megadom a szót. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! 1996ban két szomorú évfordulóról emlékezhetett meg a hazai közvélemény. Pontosan 50 éve kezdődött el a szlovákmagyar lakosságcsere, és szintén fél évszázaddal ezelőtt indult el a magyarorsz ági német kisebbség erőszakos kitelepítése. A második világháború még be sem fejeződött, a csehszlovák emigráció már elhatározta, a köztársaságot nemzeti alapon kell újraszervezni. Ehhez a véleményhez már 1945ben csatlakozott a Szlovák Kommunista Párt. Gu stav Husák, későbbi CSKPfőtitkár 1945. február 28án bejelentette, idézem, "A szlovák parasztok és munkások, akiket a gazdag déli területekről kiszorítottak és felűztek a hegyi zugokba, meg kell hogy kapják az ősi szlovák területeket, hogy megfelelő élete t élhessenek." Nem sokkal később elfogadták a kassai kormányprogramot, mely előre jelezte, hogy a felvidéki magyarság egyenlő bánásmódban, hadd mondjam, elbánásmódban fog részesülni a németséggel és a fasiszta Hlinkagárda tagjaival, annak ellenére, hogy a szlovákiai magyarok pártja, a Magyar Párt a háború éveiben a Hitlerrel kollaboráló szlovák parlament egyetlen ellenzéki pártja volt, sajtója pedig antifasiszta. A magyarság jogfosztottságát erősítették a később kiadott benesi rendeletek. A potsdami konfer encia nem engedélyezte Csehszlovákiának a magyarok kitelepítését. Ekkor Prága új taktikát tervelt ki. A csehszlovák kormány az elűzött németek helyére a Szudétaföldre telepített körülbelül 12 000 felvidéki magyart, így zsarolva Magyarországot. A benesi ko rmány végül is elérte célját. Budapest és Prága 1946. február 27én aláírta a magyarszlovák lakosságcseréről szóló egyezményt. 194647ben összesen 57 109 szlovákiai, felvidéki magyar került Magyarországra, míg hazánkból 37 696 szlovák nemzetiségű lakos k öltözött a Felvidékre. A mai Magyarország területén az 1941es népszámlálás szerint több mint 300 ezren vallották magukat németnek. A háború után kimondták rájuk a kollektív bűnösség elvét. A szovjet hadsereg mintegy 60 000 magyarországi németet hurcolt el kényszermunkára. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945 novemberében a hazai németek kitelepítését az amerikai megszállási övezetbe írta elő. Az emberek deportálása teljesen szervezetlenül és önkényesen folyt. Végül mintegy 250 000 magyarországi német ker ült Németországba 1946ig, főleg BadenWürttembergbe és Bajorországba, majd később 1948ig a volt szovjet megszállási övezetbe és Ausztriába. Miről árulkodik ez a két esemény? Vane a két kitelepítés között valami hasonlóság? Mit üzen a történelem a mának? Érdemes elgondolkodni ezeken a kérdéseken 50 évvel az események után? Tisztelt Ház! A történelem egyik legnagyobb igazságtalansága a kollektív bűnösség elvének a kimondása. Rengetegen kényszerültek szülőföldjük elhagyására, sok család szakadt ketté, és em beri sorsok törtek meg pusztán azért, mert az érintettek valamilyen nemzetiségűnek születtek. Ezek az emberek úgy kerültek a jogfosztottság és a másodrendűség állapotába, hogy óriási többségüknek semmi bűne nem volt. Diktatórikus eszmék és vezetők játéksze révé váltak. A megalázás ellen semmilyen ellenszerük nem volt.
