Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JÁNOSI GYÖRGY, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke:
3916 parlament működését, meg kell mondanom, mint adófizető állampol gárnak a mai nap után sokkal pozitívabb képem van e parlamenti munkáról a kis létszám ellenére, mint korábban volt, mert teljesen világossá vált, hogy vannak olyan téma- és vannak olyan kérdéskörök, amelyekben a napi pártpolitikai harcoktól magukat a képvi selők függetleníteni tudják. Ezt, mivel soha nem vágyom ide, ezekbe a padokba, engedjék meg, hogy mint kívülálló itt most önöket szembe dicsérjem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm dr. Glatz Ferenc úrnak, a Magyar Tudomá nyos Akadémia elnökének felszólalását, és külön is köszönöm azt a néhány mondatot, amelyet a parlament tekintélye érdekében is elmondott. Megadom a szót Jánosi Györgynek, az oktatási bizottság elnökének. DR. JÁNOSI GYÖRGY , az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elnöke : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm a parlamentnek az országgyűlési határozati javaslathoz kapcsolódó támogató és kritikai véleményét egyaránt. Úgy érzem, ezek hasznosíthatók lesznek majd a végső szöveg elkészítés énél, amelyek pontosabbak, jobbak és talán határozottabbak lesznek a jelenlegi tervezetnél. Úgy érzem, a ma délelőtti és kora délutáni vita, a hozzászólások döntő többsége méltó volt az ügy fontosságához és méltó volt a magyar tudomány jelentőségéhez. E fe lszólalások és maga a vita azokat a dilemmákat járta körbe, amelyekkel az oktatási bizottságban is szembe kellett néznünk akkor, amikor a határozati javaslat tervezetét megfogalmaztuk. Az egyik ilyen dilemma arra vezethető vissza, hogy az akadémiai törvény a demokrácia követelményeihez igazodva megerősítette az Akadémia autonómiáját, lehetővé téve ezzel a köztestületi jelleg működtetését. Lehetetlenné teszi ez a jogszabály, hogy ettől a pillanattól kezdve bármilyen politikailag átszínezett testület, akár ko rmány, akár parlament közvetlen irányítása alá vonja a magyar tudományos életet. Ugyanakkor azonban – és ez a dilemma másik oldala – mindmáig még nem alakultak ki igazán azok a mechanizmusok, amelyek koordinációs együttműködési keretet biztosítottak volna a jelenleg policentrikus tudományos élet számára, hogy közösen a szakmai élet képviselőivel kiforrja azokat az alapvetéseket, azokat az irányelveket, azokat az útmutatásokat, amelyek a tudomány számára ma rendkívül fontosak. (A jegyzői széket Sasvári Szilá rd foglalja el.) A másik ilyen dilemma a finanszírozás dilemmája, amely itt is nagyon világosan megfogalmazódott. Az egyik oldalon látni kell, hogy a piaci élet szereplői, a gazdasági élet szereplői fokozatosan kivonultak a tudomány finanszírozásából. Az á llamnak ebben a helyzetben óhatatlanul nagyobb a felelőssége a tudományos élet finanszírozása területén. Szűkülnek az erőforrások, de egyetértek Orosz István képviselő úrral, aki világosan megfogalmazta: az államnak fokozatosan, csak olyan mértékben szabad kivonulnia a finanszírozás renszeréből, amilyen mértékben e funkciókat a remélhetőleg erősödő gazdasági élet szereplői át tudják vállalni. Természetesen döntő kérdés az, hogy a szűkös errőforrásokat mennyire koncentráltan, mennyire jól használjuk fel. És itt, e dilemma másik oldalán is szembe kell néznünk azzal, hogy a szűkös erőforrások hatékony felhasználásával is gyakran baj van, nem igazán tisztázottak a finanszírozási modell alapkérdései, az alapfinanszírozás, feladatfinanszírozás vagy a projektfinans zírozás összefüggésrendszere. A harmadik dilemma, ami előjött a ma délelőtti vitában, az a különböző tudományterületek, tudományágak és kutatóműhelyek egyenlőtlen helyzetére vezethető vissza. Minél szűkösebbek az erőforrások, annál égetőbb szükség van azok ra az irányelvekre, amelyek a prioritások mentén egyfajta szelektív tudományfejlesztést tesznek lehetővé. Ez óhatatlanul konfliktusokat és egyenlőtlen helyzeteket teremt a tudományos élet egész spektrumában. Be kell látnunk, hogy vannak olyan egyenlőtlensé gek is, amelyek nem egyszerűen erre vezethetők vissza, hanem korábban megszerzett feudumokra, korábban megszerzett pozicionális előnyökre, amelyekből megint csak nagyon súlyos konfliktusok származnak. Olyan konfliktusok ezek, olyan problémák ezek, amelyek megoldása
