Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. GLATZ FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke:
3913 bevezetőnél.) Akkor megismétlem. (Bauer Tamás: Megköszönöm.) Ugyanakkor viszont azt is szeretném elmondani, hogy ez a nemzetköziesedés nem tűr nemzeti határokat. (14.00) Ezért én nem is be szélek soha nemzeti tudományokról. De igenis beszélek nemzeti tudományosságról, hiszen a tudományoknak, bármilyen szakmáról beszéljek is, matematikának, fizikának éppen úgy vannak nemzeti funkciói a nemzeti anyanyelv kiművelésében, matematika, fizikaanya nyelv, ennek az oktatásban és a többi, mint ahogy megvannak az úgynevezett, énáltalam különben nem így mondott, nemzeti tudományoknak, vagyis azoknak – gondolom, itt a képviselő urak erre értették – , amelyek a Kárpátmedence növénytakarójával, földkincseiv el és embertakarójával foglalkoznak, és teljes mértékben egyetértek itt azokkal, akik azt mondják, ezt helyettünk sem Massachusettsben, sehol nem fogják vizsgálni. Ezeket minekünk igenis valami módon preferálni kell. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, erre már tettem szóban javaslatot, sőt le is írtam a tudománypolitikai ezredfordulós helyzetkép indítótanulmányában, hogy ahogy a minisztérium joggal és szerintem nagyon bölcsen posztdoktori ösztöndíjakról beszél, én a magam részéről egy olyan Bolyaiöszt öndíjrendszert javaslok, amelyik a PhD három éve után, de az akadémiai doktori fokozat elnyerése előtt álló kutatói nemzedéknek az itthon tartása és megtartása mellett szól. Szeretném azt is elmondani, hogy ugyanakkor az agyelszívás egy világjelenség, és h a nem is tartom tragikusnak, de azt tartom tragikusnak, hogy nincs egy brain regain, egy visszanyerése az agynak. Ezért is javasoltam azt ezekben az úgynevezett stratégiai kérdések között, hogy jöjjön létre a Domus Hungarica, amire vonatkozóan van már a Mű velődési és Közoktatási Minisztériummal egy megállapodásunk. Kérem, ezt sem mi találtuk ki, ez egy kínai minta, amikor a kínaiak hatalmas pénzösszegeket fordítanak arra, hogy a világban szétszóródott kínai származású vagy magukat kínainak is identifikáló v agy Kínával foglalkozó tudósok számára otthon ösztöndíjakat adnak, házat, szállást és a többi biztosítanak. A Domus Hungaricát, remélem, hogy még ebben az évben át tudjuk adni ilyen értelemben a tudományos közösségnek. A legtöbb vitát a finanszírozás kérdé se váltotta ki. Nem kívánok a ráfordítás arányával, a GDPnek a megfelelő százalékos arányával foglalkozni. Az én kutatásaim szerint is alapvetően a szocialista országokban az állami ipar elhalása és az állami ipar megszűnte az, amelyik tulajdonképpen az á llami kutatóintézeteket e lehetetlen helyzetbe hozza. Az Országgyűlés nagyon jó, hogy ezzel foglalkozik, mert ha ezzel foglalkozott volna a privatizációs törvények előtt, akkor legalább foglalkozott volna azzal is, hogy lehete a privatizáció során például olyan kikötéseket alkalmazni, amelyek a K+F szféra részbeni finanszírozására itt helyben kötelezik a vállalkozót, vagy nem lehet. Lehet, hogy egyiknek van igaza, lehet, a másiknak. A baj az volt, és szerintem ma is az, hogy nincs koncepcionális vita erről a kérdésről. Meg kell azt is mondanom, hogy az állami források, ahogy ezt Orosz István mondta, nemcsak a gazdaság periódusában kell és nem is elsősorban akkor kell a tudomány finanszírozásával foglalkozni (Sic!) . Én úgy látom, hogy azok a képviselő urak, akik itt erről beszéltek, világosan megfogalmazták: amíg nem állnak rendelkezésre a privát és a vállalkozásból származó források, addig az államnak kell vállalni kötelezettséget. A kérdés az, mondtam a bevezetőmben, hogy milyen téren, mennyit és milyen mér tékben. Ez is végül is egy ilyen tudománypolitikai áttekintés esetén, megítélésem szerint, alapvetően megválaszolásra kerül. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, és ennek a beszámolónak az elkészítését nehezítette, hogy semmiféle áttekintése nincs ma Magyar országon senkinek arról, hogy a költségvetésből és az államháztartásból mit finanszírozunk. Szétfinanszírozzuk a tudományt, ugyanúgy, ahogy szerintem más területeket is, de nem tudjuk pontosan, hogy melyik alapból, melyik alapítványból, nem is alapítványbó l, akár közalapítványból, hogy a költségvetésből mit hogyan finanszírozunk. Ez a mi hibánk is.
