Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3903 Én azt gondolom, hogy az egész parlamentnek egy óriási törvénykezés- és szemléletbeli adóssága van az innovációval kapcsolatban. Értve alatta nemcsak a műszaki fejlesztést, hanem az életünk minden területén, ah ol innoválni, és ebben sokkal többet kéne tennünk. A határozati javaslatról én azt gondolom, hogy érdemes volna a bizottságnak még egyszer meggondolnia, egyszerűen nem lehet mit kezdeni a mondatokkal, hogy "Az Országgyűlés úgy ítéli meg, hogy a tudománynak Magyarországon kiemelt jelentősége van." Szerintem minden országban. Nem lehet mit kezdeni azzal a mondattal, hogy "Különösen fontos a tudomány szerepe a polgárosulás" – gondolom, ez polgárosodás – "a modernizáció és az európai integráció korában." Ha val aki bejön ebbe a szép épületbe, nyilván nem azt fogja megkérdezni, hogy hány munkás mennyire izzadt, hanem azt kérdezi meg, ki volt a tervezője? Ami a múltból ránk maradt, abban mindegyikben a szelleme fontos, nem a fizikai ténye. A múltban is, a jövőben i s a szellem volt a fontos, tehát ez a mondat, hogy majd a jövőben és a modernizáció és az európai integráció korában, szintén nem értelmezhető. A múltban is fontos volt, a jövőben legalább ilyen mértékben fontos. És befejezésül azt szeretném mondani, hogy én nagyon örülnék, ha a jövőben a tudomány képviselői, a politika, a kormány, az Országgyűlés, a tudomány képviselői, a munkaadók, mindazok – tehát a felhasználók – egy közös és folyamatos párbeszédet folytatnának ezen a területen, mert maga a szellem egy rendkívül fontos dolog, ez egy nagyon komoly beruházás, amiről nem ünnepnapokon kell beszélni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki szólni? Ha nem, akkor felkérem... (Dr. Bihari Mihály felállva közli: Be voltam jelentve.) Nem volt Bihari úr bejelentve, de most, hogy jelezte a gépen, megadom a szót Bihari Mihály képviselő úrnak, MSZP. DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a sz ót, elnök úr. Valóban a mai napon, de bejelentettek, de nem okoz gondot, megkaptam a szót, köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A magyar tudomány helyzetét korábban főleg két tényező nehezítette. Az egyik az alulfinanszírozottság, é vtizedes alulfinanszírozottság, a rossz gazdasági helyzet, és a romló gazdasági helyzet. A másik a politikai túldetermináció, ami egy kicsit eufemisztikus kifejezése annak, ami a tudomány és a politika között 40 éven keresztül volt. A magyar tudomány felsz abadult a politika túldeterminációja alól, a magyar tudomány visszatérhetett ahhoz a nyilvános diszkurzivitáshoz, ami a tudományosságnak az alapja és a tudományosságnak az éltetője és a tudományos megújulásnak a természetes eszköze. Nem szűnt meg viszont a másik tényezőnek a magyar tudományra nehezedő nyomása: a rossz, sőt, a romló gazdasági helyzetnek a magyar tudományt hihetetlen nehéz helyzetbe hozó hatása. Azt gondolom, hogy a beszámoló, amely a magyar tudomány helyzetéről szól, és amit az Akadémia elnö ke terjesztett elő és egészített ki, az írásos anyagot, korrekt és pontos beszámoló. Elhangzott itt ugyan a mai hozzászólások között is az, hogy mint általában a testületek által készített és testületeknek szánt anyagok természetesen annyi fésülésen mennek át, annyi igazításon mennek át, hogy olykor kiüresednek. Én nem tartom üresnek ezt az anyagot. Megmondom őszintén, hogy a tények sokszor önmagukért beszélnek, és a tényekből alapvető következtetésekre lehet jutni, például a GDPből a K+Fre jutó 0,4 száza lékos arány önmagáért beszél, legalábbis mindazok számára, akik tudják jól, hogy ennek a tartós fönnmaradása, ahelyett, amit szintén az anyag tartalmaz, hogy a nemzetközileg elfogadott átlaghoz kellene igazítani a magyar tudománynak a finanszírozását a GDPből legalább 2 százalékra vagy 2 százalék körülire, annak teljesen nyilvánvaló, hogy ez a számadat azt mondja, hogy a magyar tudomány körülbelül egyötödrésznyi pénzeszközhöz jut, mint amihez jutnia kellene ahhoz, hogy a nemzetközi versenyben – hiszen való ban a tudomány internacionális volt, internacionális maradt, és még inkább internacionális lesz – a versenyt illetően
