Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
3891 polgáros odás felvetett, vagy pedig ázsiai választ adunk rá. Ugyanúgy ma is válaszolnunk kell rá: Európával együtt adjuke meg azokat a válaszokat, beférünke Európába vagy nem férünk be. 1825ben jó szándékú emberek egy intézményt, a Tudományos Akadémiát hozták lé tre, hogy ne csak a politika szférája keresse a válaszokat, hanem intézményes keretek között a tudomány is keresse a válaszokat. Meg kell mondanom, sokszor adott jobb feleletet a tudomány 1825 után, mint a politika. Ma is együtt kell keresnünk a választ, é s jó lenne, hogyha a politika nem adna rosszabb válaszokat a kérdésekre, mint amilyen válaszokat tud adni a tudomány azokra a kihívásokra, azokra a társadalmigazdasági problémákra, amelyek a magyar társadalom előtt állnak. De nem új az sem, amit tapasztal ok e vita során. Majdnem ilyen közönnyel kezelte Metternich és a bécsi udvar a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét, a tudomány intézményesülését, mint amilyen lanyha lustaságot tapasztalok a mai nap a kormány részéről ebben a párbeszédben, amit tudomány és politika folytat egymással. A Magyar Tudományos Akadémia mostani átszerveződése, strukturalizálódása a felsőoktatás, közoktatás és a tudományos intézményrendszer kapcsolatának elmélyülése reménnyel töltheti el az országot, és úgy tűnik, kialakulhat az az intézményes kapcsolathálózat, amelyik lehetővé teszi a tudomány, oktatás együttes válaszkeresését azokra a feladatokra, amelyek a magyar társadalom minden egyes rétegét érintik, és olyan társadalomként érkezik majd Európába a magyarság, amelynek nem kel l szégyenkeznie, vagy nem kell perifériára szorulnia abban a nagy versenyben, amelyik verseny előtt állunk. Természetesen ehhez a politika jóakarata is kellene, és a politikának is kellene gondoskodni arról, hogy társadalmilag is, ne csak tudományosan foga lmazódjanak meg ezek az elfogadható válaszok, hanem társadalmilag is. Nagyon sok szó esett itt – a tudomány kapcsolatosan – a globalizációról. Európa erre is adott már példát. Hisz volt itt évszázadokon keresztül egy globális latin nyelv, amelyiken az euró pai kultúra, művelődés és tudomány adta a termékeket, adta a tudományos dolgozatokat és a keresztény kultúrkörben egyformán elfogadott volt minden országban. Természetesen a hétköznapi élet akkor is anyanyelven zajlott. És fölhívnám a figyelmet arra, hogy az új globalizáció szintjén is lesz az életnek egy olyan terrénuma, amelyik kultúrnemzetek szintjén fog zajlani. A hétköznapi lét valószínű, hogy ezen a szinten fog zajlani, és egy olyan kettősség következik majd be a társadalmak életében, ahol különösen a reáliák, a természettudományok, az informatika, a fizika, atomfizika, de a filozófia is, ezen a globális nyelven fog zajlani. Ezen fogják művelni a kutatók. És ennek a területnek a kutatói, ennek a területnek a tudósai bizonyára migrálni fognak intézménye k között, migrálni fognak térségek között, régiók között. Szerencsés lenne, ha a politika gondoskodna arról a maga eszközeivel, hogy ez a migráció innen, Magyarországról ne egyirányú legyen. Ne csak elmenjenek innen nagy tudású emberek, ne csak elhelyezked jenek angol, francia, német, avagy amerikai intézményekben, hanem megteremtené azokat a műhelyeket, amelyek feladattal látják el ezeket az embereket, és kint megszerzett tapasztalataikkal, kint megszerzett ismereteikkel ennek a térségnek a lakosságát is gy arapítanák, ennek a térségnek az életminőségét is formálnák a maguk tudományos eszközeivel. És még mindig marad akkor egy terrénuma a tudományos életnek, amelyiket nem igen fognak művelni New Yorkban, Párizsban és Bonnban, vagy Berlinben, vagy Londonban ol yan intenzitással, hogy ennek a régiónak a társadalma fizikai, pszichológiai, testi, társadalmi harmóniát tudjon kialakítani. Ezek pedig a nemzeti tudományok. Nem valószínű, hogy más fogja felvállalni a magyarság történetének, szociológiájának, nyelvészeté nek, irodalmának, képzőművészetének, zenéjének, stb., stb., – hadd ne soroljam tovább – a kutatását. Ezen a téren mindig itt kell fenntartani olyan egyedülálló intézményeket, amelyek ennek a térségnek a kérdéseire, ennek a térségnek az eredményeire vagy hi ányosságaira adják meg a választ. Nem akarom én sokat szaporítani a szót, mert nagyon sok minden elhangzott már abból a kérdéskörből, amelyiket szerettem volna megpendíteni.
