Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GLATZ FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója:
3861 Mennyire kívánja a törvényhozó és végrehajtó testület elfogadni alapelveinket, amelyek szerint, ha mi azt akarjuk, hogy a nagy nemzetközi vállalatok Magyarországra jöjjenek – sőt, ha mi azt akarjuk, hogy a válla latok itt építsék ki kutatási és fejlesztési bázisukat – , akkor az államnak vállalnia kell az ehhez szükséges tudományos infrastruktúra fenntartását egy bizonyos szinten. Hiszen – mondjuk mi – nekünk nemcsak egyszerűen működőtőkére van szükségünk a jövő Ma gyarországán, de egyúttal egy olyan tőkére van szükségünk, amelyik a termelés szellemi infrastruktúráját is itt kívánja működtetni. Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk, alternatív javaslatainkat a döntéshozók, önök elé kell tárnunk. Ez a hazai tudományoss ág konszolidálásának a feltétele. Konszolidálásról beszélek, mert a rendszerváltás következő szakasza az ország politikai és társadalmi konszolidációja kell hogy legyen. S a politikai konszolidáció részeként – megítélésünk szerint – állást kell foglalni tu domány és társadalom, tudomány és értelmiség, oktatás és kutatás viszonyáról is. El kell dönteni, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom kíváne terheket magára venni annak érdekében, hogy a tudományos gondolkodás jelen legyen a köznapi gondolkodás mi nden fórumán. Hogy a businessorientált bulvárkultúra mellett mekkora helyet kapjon a tudományos megfontolás, és így a tudomány a médiában, a tévékben, a rádiókban, napilapokban, illetve a helyi kulturális életben. Mint ahogy az is döntés kérdése, hogy a t örvényhozó és a végrehajtó hatalom hajlandóe a tudományos értelmiséget kiemelten díjazni, és tudomásul venni, hogy a tudományos munkaerő önfenntartása több pénzbe kerül, mint a más szférákban dolgozó munkaerő önújratermelése. Egyszóval dö nteni kell abban, hogy a bankrendszer és általában a gazdálkodási rendszereink konszolidálása mellett áldoze az Országgyűlés és a kormányzat a tudomány konszolidálására is. (Gyér taps.) Köszönöm ezt a tapsot, mint ahogy köszönöm az oktatási, tudományos, s port- és ifjúsági bizottságnak is, hogy erre vonatkozó javaslatot fogalmazott meg az Országgyűlés részére. Talán megengedik, hogy zárójelben hozzátegyem, ez utóbbinak – a tudománynak – hozama hosszú távon legalább akkora lehet, mint a bankkonszolidációé, d e költségei mind rövid, mind hosszú távon a bankkonszolidációénak csak a töredékét teszik ki. Úgy gondolom, hogy azokat a törvényhozói és kormányzati döntéseket, amelyeknek eredményeként például az ez évben elfogadott felsőoktatási törvény részeként a Széc henyiprofesszúra, valamint az akadémikusi és doktori tiszteletdíjemelésekre, amelyekre sor kerül január 1jétől, ezeket a döntéseket folytatnia kellene egy általános tudományos és persze alkotóiművészértelmiségi illetményrendszerreformnak, és mindeneke lőtt a tudományos utánpótlás értelmiségi létminimuma biztosításának. Hacsak nem akarjuk azt, hogy a magyar szürkeállományt – hangsúlyozom, az ország jelenlegi legerősebb nyersanyagforrását – immáron nem adminisztratív eszközökkel, cenzúrával és hasonló int ézkedésekkel, hanem gazdaságon belüli kényszerekkel véglegesen tönkretegyük. A tudomány konszolidációjáról beszélek, tisztelt Ház, és ismétlem, a tudománynak e konszolidációját az ország konszolidációja egy részének, sőt, több vonatkozásában előfeltételéne k tartom. A rendszerváltás első szakasza lezárult. Ismétlem: azzal, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanokká váltak, a következő évek a rendszerváltás második szakasza – megítélésem szerint – a konszolidáció kell hogy legyen. S ez a konszolidáció azt jel enti, hogy a magyar állam és polgárai, valamint a magyar nemzet megtalálja helyét az integrálódó Európában. A konszolidáció jelenti azt, hogy meg tudjuk fogalmazni államterületen élő és a nemzet szállásterületén lakó polgárok közösségének érdekeit. Most, a mikor a szovjet rendszer összeomlása után felrajzolják a kontinenst és a glóbuszt átszelő gazdasági és kereskedelmi utakat, újrarajzolják a biztonságpolitikai szférahatárokat, akkor meg kell tudni fogalmazni a mi érdekeinket is ezen folyamatokban, hogy azu tán mintegy a konszolidáció eredményeként megtaláljuk helyünket az új
