Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GLATZ FERENC, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója:
3859 következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámoló , valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája . Az előterjesztéseket J/3361es és H/3543as számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Először megadom a szót Glatz Ferenc úrnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, a napirendi pont egy ik előadójának. (Az ülésterem tapssal köszönti a felszólalót.) DR. GLATZ FERENC , a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mindenekelőtt köszönetet szeretnénk mondani az Országgyű lésnek, hogy a Házszabálytól függetlenül lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia elnökének személyes felszólalását az ország törvényhozó testületében. A tudomány iránti figyelem és a magyar tudóstársadalom megbecsülése érződik szerintem ebből az állásf oglalásból. Köszönetet kell mondanom tudóstársaim nevében az 1994. évi törvényhozóknak is azért, hogy úgy döntöttek, az Országgyűlés kétévenként kérjen beszámolót a magyar tudomány helyzetéről. Több nyugateurópai parlament, a francia, a svájci, az osztrák , a spanyol gyakorlatát követték ezzel, azoknak a parlamenteknek a gyakorlatát, ahol a tudomány állami támogatásának kiemelt hangsúlyt kívánnak adni. A magyar parlament döntése annyiban tér el az említett nyugateurópai parlamenti gyakorlattól, hogy nem a végrehajtó hatalmat, azaz egy minisztériumi tárcát, hanem a tudomány országos autonómiáját, a Magyar Tudományos Akadémiát, illetve annak elnökét bízta meg a beszámoló elkészítésével. És engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést: megítélésem szerint a magya r Országgyűlés a jövő évszázad irányába előremutató döntést hozott a '94. évi törvénnyel. Felfogásunk szerint ugyanis a tudomány és a kultúra területén, hasonlóan a gazdasághoz, igazgatáshoz, a végrehajtóhatalomtúlsúlyos európai kormányzatoknak mind több jogosítványt kell átadniuk az autonómiáknak. És engedjék meg a tisztelt Ház tagjai, hogy köszönetet mondjak a jelen parlamenti pártok frakcióinak, hogy lehetővé tették: a magyar tudományról szóló áttekintést, a frakciók és a bizottságok ülésein megtárgyalh assuk. Politikusok és tudósok közösen. És talán ismét egy szubjektív megjegyzés: őszinte örömömre szolgált – mint aki európai parlamentáris politikai gyakorlatot figyelem – , mindegyik parlamenti párt értéssel fogadta azt, hogy a tudományt stratégiai kérdés ként kell kezelnie a politikának, hogy a tudomány nem egy ágazat az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és így tovább mellett, hanem minden ágazatban jelen lévő ismeretegyüttes. Gondolkodási készséget és így eredményességet növelő tényező. Olyan tényező, amely a polgár versenyképességét növelheti a világra kitárulkozó gazdaságiszellemi életünkben. Ugyanúgy értéssel fogadták, hogy szóljak néhány szót ezen konzultációkról, azt is, hogy a tudásnak a jövő magyar társadalmában értékrendteremtőnek kell lennie. Napjaink Magyarországán – talán ellenhatásként is az elmúlt fél évszázad őszintétlen erkölcsi kódexeire – egyoldalú vagyon- és anyagigazdálkodásorientált értékrend látszik eluralkodni. Ezzel szemben mi azt állítjuk, a polgárosodás programja nemcsak a vagy onosodás célrendszerét jelenti, de a polgárosodás magatartásforma és műveltségi szint. (Taps a jobb oldali padsorokban.) Egyén és közösség viszonyában olyan új típusú kapcsolatrendszer, amely kapcsolatrendszerben az egyéni leleményére és teljesítményére bü szke polgár tisztában van azzal, hogy az egyén megmaradása és kibontakozása csakis egy közös normák szerinti viselkedésrendszerben lehetséges. Olyan viselkedésrendszerben, amelyben az egyének egymás iránt toleránsak. Tehát a polgár nemcsak azt várja el, ho gy a közösség
