Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3842 támogató polgárok e setében igen markánsan elkülönül, akár úgy, hogy ezek történelmi egyházak, illetve új kis felekezetek, akár generációs okok miatt ezek markánsan különböznek. Tehát az a modell, ami a Fidesz programjában is szerepelt, ott az egy százalék ilyen értelemben ne m mint forrás, nem mint nominálértékben számított forrás jön számításba, hanem sokkal inkább mint szavazat, egy egyházi vagyonalap felosztásának, illetve annak hozadékának felosztása tekintetében. Ezek a kérdések nem tisztázottak mind a mai napig. Én nem t artozom azon szerencsések közé, akik ismerhetik azt a tervezetet, amiről itt a kormánypárti képviselők vitatkoznak, de tudjuk jól, hogy az igen jelentős történelmi tapasztalatokkal rendelkező egyházakat egy tervezet nem fog megnyugtatni, csak egy, már a pa rlament által elfogadott, az elnök által aláírt törvény az, ami után a vita második szakaszát ők jogosultak és indokoltak elkezdeni, ez pedig az általuk fenntartott közcélú alapítványok, illetve egyesületek támogatásának a kérdése. S én azt gondolom, hogy ezt a folyamatot nem lehet megfordítani. Aki ezt javasolja, és időhiányra, a már elfogadott törvény szabta szorító kényszerre hivatkozik – mint ahogy Gellért Kis Gábor tette azt – , az vagy nem érti ennek a kérdésnek a múltját, történelmi múltját, akár csak a közelmúlt történetének a múltját, vagy nem érti ezeknek a kérdéseknek az egyházak működése szempontjából kiélezett jelentőségét. Ahogyan erre a szabaddemokrata képviselőtársunk is utalt: nem létezik széles középosztály, amelyik saját megtermelt és adózo tt forintjaiból tudná támogatni a saját felekezeteit, ilyen értelemben kiszolgáltatottak a közpénzeknek ezek az intézmények, az egyházak, vagy pedig egyfajta kényszert kíván teremteni a későbbi alapfinanszírozás szempontjából is. (22.30) Mind a három felté telezés sértő lehet bárki számára. Én ezt a hármat tartom reálisnak. Vagy pedig lehet egy negyedik, oly módon megtetszett egy ötlet, egy technika, hogy azt önmagáért valóan is alkalmazni kívánja, szemben azzal, amit az szolgál. Nem fejtem ki – meg akarok n yugtatni mindenkit – , csak utalok rá, hogy ezt a kérdést nagyban nehezíti, a kérdés nyugodt, higgadt végigvitatását nagyban nehezíti az a tény, hogy az egyházak közcélú intézményeinek a finanszírozásánál még mind a mai napig nem működik szektorsemlegesség. Nem állja meg a helyét az az érv, amit az előbb hallottunk szabaddemokrata képviselőtársunktól, hogy az egyházi oktatást, az általa idézett "szabad ég alatt való oktatást" nem kell teljes egészében közpénzből támogatni, merthogy az drágább, merthogy az tö bb forrást igényel, és ezért ott indokolatlan a plusz finanszírozás. Nem ez a helyzet. A normatíva nem képes, a normatív finanszírozás ma oly módon alakul ki, hogy az nem képes egy alapműködést finanszírozni. Ha ez lenne, hogy egy minimális, a polgároknak alanyi jogon járó finanszírozásra a normatíva elegendő lenne, akkor ez az érv életszerű lenne, megállná a helyét a valóságban. De mivel nem ez a helyzet, nagyon jól tudjuk, hogy az átlagos bekerülési költségnek ma 5455 százalékát fedezi a normatíva, és eg y tisztes szegénységben folytatott alapműködést sem tud fedezni, ugyanez igaz az egyházak vagy alapítványok által fenntartott egészségügyi szolgáltatások tekintetében, de az oktatásban mindenképpen. Mivel ezek a kérdések megoldatlanok az egyetemeknél, a fe nntartási normatívának 50 százalékával kell hogy működjenek ezek az intézmények. Ráadásul tisztázatlan a képzés és a fenntartás viszonya a norma kialakításánál a felsőoktatás tekintetében, hogy ezek a kérdések sem tisztázottak, éppen ezért értékelődik fel nagyon az alapműködés finanszírozása. Mert mindaddig, amíg oktatásról, felsőoktatásról beszélve azt mondhatja bárki, hogy kérem, tartsa el maga a fenntartó – legyen az egyház, alapítvány – , hiszen azért magánintézmény, és ne tartsa a markát itt a közpénzek nél, akkor ugyanide jutunk vissza, hogyha az alapfinanszírozás
