Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3820 Köszönöm szépen. Szólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZ DSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én három kérdéskörről szeretnék beszélni, amelyek számomra lényegesek ebben a vitában. Az első kérdéskör: szükség vane egyáltalán erre a fajta megoldásra, a személyi jövedelemadó egy százalékáról való állampolgári rendelkezésre? A második kérdéskör az, amiről a legtöbb vita folyt tegnap is meg ma is, és amit én egy nagyon fontos kérdésnek tartok, hogy, bekerüljeneke a lehetséges kedvezményezettek közé – nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy erről f olyik a vita, a lehetséges kedvezményezettek közé – a magyarországi egyházak? És a harmadik kérdés az, hogy hogy is áll ez a törvény, indokolte, hogy most foglalkozzunk vele, előkészítette kellőképpen ez a törvényjavaslat, és néhány ezzel összefüggő vona tkozás. Kezdeném az első részével a mondandómnak. Azért érdemes erről is beszélni, mert a vitában, ami itt az Országgyűlésben folyt, volt néhány olyan hozzászóló, aki elvileg is elutasította magát ezt a gondolatot, magát ezt az elképzelést, hogy az állampo lgárok szabadon rendelkezhessenek személyi jövedelemadójuk egy százalékáról. Ezt az álláspontot képviselte a tegnapi vitában Torgyán József, az egész egy porhintés, nem kell. Ezt az álláspontot képviselte tegnap is és a Népszavában megjelent cikkében is He gyi Gyula, aki azt mondta tegnap, hogy "ha a magyar demokrácia jól működik, akkor a választók olyan parlamentet választanak, amelyre rábízhatják a közpénzek elosztását. Ez történik előbb a költségvetési bizottságban, majd magában az Országgyűlés plenáris ü lésén, és akkor természetesen minden nemes célra jut ebből a pénzből." Nincs tehát szükség arra – vonja le ismételten a következtetést Hegyi Gyula – , hogy ezt az egy százalék "butaságot", ahogy ő fogalmazott, azt, hogy a polgárok szabadon rendelkezhetnek a személyi jövedelemadójuk eme morzsájával, felhasználásával bevezessük. És ezt az álláspontot képviselte az imént Salamon László, részben azt állítva, hogy nincs rá módunk jelenleg, hogy a polgárok rendelkezhessenek, meg hát a polgárok nem is igazán tudják , nem eléggé informáltak, nem tudják jól megítélni, hogy mire kell felhasználni az ő adójukat. Hadd térjek még vissza arra, amit Torgyán József mondott tegnap. Ő, ugye, azt mondta, hogyha rábíznánk a polgárokra azt, hogy döntsenek erről az egy százalékról, akkor azt mondanák, hogy végül is "az adózó szimpátiáján múlik, hogy bizonyos területeket milyen összegszerűséggel fog megtámogatni". Ez az, amit nem akar Salamon László, nem akar Torgyán József, és szemlátomást nem nagyon akar, legalábbis a ma esti vitái g nem nagyon akart Hegyi Gyula sem. Még egy pillanatra hadd térjek vissza Torgyán Józsefhez, mert nagyon figyelemreméltónak tartom azt, hogy miközben ő hosszú hónapok óta ahhoz ragaszkodik, hogy az alkotmányról, sőt, az alkotmányozás fontos kérdéséről néps zavazás legyen, és azt mondja, hogy amíg nincs népszavazás az egyes kérdésekről, addig elfogadhatatlan az új alkotmánykoncepció. Azt tehát át akarja engedni a polgároknak, az egy százalékról való döntést viszont nem bízná a polgárokra. Azt hiszem világos, hogy mennyire következetlen ez az álláspont, és ez az egy százalék vitájában most elfoglalt, mármint tegnap elfoglalt álláspontja bizony hiteltelenné teszi mindazt, amit Torgyán József és a Kisgazdapárt hónapok óta az alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás k övetelésével képvisel. No de ez a mai vitában egy mellékes kérdés, de talán nem ártott felhívni rá képviselőtársaim figyelmét. Én azonban visszatérnék arra, hogy miért indokolt, hogy az adózó szimpátiáján múljék az, hogy bizonyos összegeket mire használnak fel. Miért indokolt az – szemben Salamon László felfogásával – , hogy ne a mi informáltságunk, a képviselők informáltsága, hanem az állampolgárok informáltsága és véleménye alapján dőljön el ennek a 3,5 milliárd forintnak a felhasználása. Azért, tisztelt k épviselőtársaim, azért nem "butaság" ez az ötlet, mert itt olyan tevékenységekről van szó, amelyek nem állami tevékenységek, amelyekről nem helyes, hogy az Országgyűlés dönt.
