Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3812 – véleményem szerint – , hogy a maradék fölött rendelkezzenek a polgárok szabad belátásuk, szabad kedvük szerint. Tisztelt Há z! Van még valami, amiről a javaslattal kapcsolatban nem szabad elfeledkezni. Ha ez a dolog netán úgy fog működni, hogy az Országgyűlés mondjuk megalkotja a költségvetést, azután az állampolgárok a törvény keretei között odajuttatják a maguk egy százalékát , ahová akarják, és majd utólag a kormány pótköltségvetéssel megnyírbálhatja azokat a területeket, melyeket az állampolgárok preferáltak, akkor ez az egész javaslat, azaz az egész egyszázalékos ötlet nem más, mint a nép félrevezetése. Ennek a törvényjavasl atnak csak akkor van hitele, ha az államháztartási törvény módosításával biztosíthatjuk, hogy azokról az érintett területekről, amelyeket a kedvezményezettek jeleznek, az egészségügyi, szociális ellátások, a kultúra területe vagy a határokon kívüli magyars ág sorsát érintő terület és mindaz, amiket ez a törvény – hogy így mondjam – megcéloz. Ezekről a területekről pótköltségvetéssel pénzt ne lehessen elvonni. Csak akkor hiteles ez a törvény, hogyha ez a kikötés is megfogalmazódik, mert ugye azt senki sem gon dolta komolyan, hogy eljátszuk azt, hogy mi milyen nagyvonalúak vagyunk, az állampolgárokat milyen szabadoknak tekintjük, felruházzuk őket annak a jogával, hogy odajuttassák személyi jövedelemadójuk egy százalékát, ahová gondolják, és utána fél év múlva az okról a területekről pótköltségvetés címén elvesszük ezt az összeget vagy esetleg annál nagyobbat. Akkor, tessék kérem szépen, ezt a lehetőséget is kizárni. És ezzel még nem oldottuk meg a problémát, pontosabban azt az aggályt, amit én itt fölvetek, mert m ég így is fennáll annak a gondolkodásmód érvényesülésének a veszélye, hogy a jövő évi aktuális költségvetésnél majd azt fogják mondani, ez a terület úgyis kap elég pénzt az egyszázalékos osztály alapján, az egyszázalékos juttatás alapján, ezért az adott te rületnél nem szükséges olyan sok összeget eleve a költségvetésbe terve venni, tehát az adott területnél egy alultervezési gyakorlat alakulhat ki. Itt több képviselőtársam ezt már az idei költségvetést illetően is észrevételezte, ennek a gondolatnak a megje lenését, hiszen fölmerült, hogy bizonyos szervezetek számára, bizonyos területek számára a költségvetési számok már eleve alacsonyabbak, ami mögött ennek egyszázalékos juttatásnak a hatását olvasták ki. A magam részéről megnyugvással veszem tudomásul, hogy a kormány, vagyis a beterjesztett törvényjavaslat nem kívánja a finanszírozásnak ezt a formáját az egyházakra erőszakolni. Az ezzel kapcsolatos érveket – azt hiszem – képviselőtársaim pro és kontra nagyon részletesen kifejtették, és nem akarok ismétlésekb e bocsátkozni. Egykét dolgot emelnék ki pusztán ki, ami talán nem eléggé, kellő súllyal merült föl a vitában. Egyrészt itt többen emlegették a bizalom hiányát. Rusznák képviselő úr, Hegyi képviselő úr, valóban, más képviselőtársak is kitértek erre, hogy v an egyfajta bizalmatlanság, és kérem, azt kell hogy mondjam, hogy ezt is meg kell érteni, ezzel is szembe kell nézni, és itt nem lehet attól sem eltekinteni, hogy ez a finanszírozási gondolat, ennek az egyszázalékos támogatásnak az egyházakra történő ráerő ltetése olyan politikai erőktől fogalmazódik meg, olyan képviselőtársunktól, akik ne haragudjanak, de azt kell mondanunk a több éves működésünk tapasztalatának tükrében, hogy nem álltak kifejezetten az egyházbarát politikusoknak vagy politikai erőknek a hí rében. És ne csodálkozzunk azon, hogy az egyházak és mások is, magam is így vagyok vele, bizalmatlanok vagyunk akkor, amikor egy ilyen oldalról, ilyen területről jön a javaslat, és valahogy úgy vagyunk vele, mint Laocoon, aki amikor a trójaiak bevonták a f alovat a várba, és örültek, hogy milyen ajándékot hagytak itt nekik a görögök, akkor így óvta honfitársait: quid quidides timeo Danaos et dona ferentes – Bármi legyen is ez, félek a görögöktől, még ha ajándékot adnak, akkor is. (Derültség.) (20.10) Kérem s zépen, hadd vitatkozzam Molnár Péter képviselőtársammal, de másokkal is, mert őt most azért említem név szerint, mert ő emelte ki erőteljesebben most ezt a gondolatot, hogy kérem szépen, ez a finanszírozási rendszer, amit itt az egyházakra ki akarnak terje szteni egyesek, ez igenis egy meghaladott finanszírozási formát kíván megszüntetni, mert hiszen az egyházak függőségben vannak, és kiszolgáltatott helyzetben állanak.
