Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ):
3807 fontos. A lényeg az, hogy a személyi jövedelemadójukról döntő polgárok között nem lehet diszkriminálni. Nem lehet azt mondani, hogy az a polgár odaadhatja az egy százalékát a neki kedves szervezetnek, ahol – mondjuk, egy oktatási intézményben, amit egy alapítvány támogat – a gyerekei tanulnak, azért mert az az oktatási intézmény kiharcolt a parlamenttől korábban költségvetési támogatást; de a másik polgár nem adhatja oda annak a szociális egyesületnek, amelyik, mondjuk, a szüleiről gondoskodik. Azért nem adhatja oda, mert az a szociális egyesület nem tudott a parlamenttől kiharcolni támogatást, vagy azért, mert az a szociális egyesület vagy szociális szervezet valamilyen egyházhoz tartozik. Hát micsoda megengedhetetlen diszkrimináció lenne az, hogy némely polgárok választhatják a nekik kedves tevékenységet, illetve szervezetet, azt megjelenítő, azt végző szervezetet, ami esetleg az ő életükben közvetlenül is segítséget jelent, más polgárok meg nem választhatják! Úgyhogy én összegezve tehát azt szeretném mondani, hogy én úgy láto m, és erre szeretném a képviselőtársak figyelmét nagyon felhívni, hogy a kiindulópont nem az érintettek, nem a címzettek véleményének a figyelembevétele, bár természetesen nekünk azt is mérlegelnünk kell. Ebben az értelemben a törvényjavaslat lényegi megkö zelítési pontja az nem az, hogy a címzettek milyen előnyöket kaphatnak azáltal, ha ők is címzettekké válhatnak. Hanem a kiindulópont az, hogy a polgároknak választási lehetőséget kell adni, méghozzá olyan módon, hogy se hívőket, vagy nem hívőket, és más mó don sem ilyen polgárt, meg olyan polgárt ne hozzunk egymáshoz képest hátrányos helyzetbe. (19.40) És ezért én azt a kérdést vetném föl, hogy valójában azok a tartalmi vitakérdések, amik külön szoktak fölmerülni, nevezetesen: hogy a civil szervezetek széles köre kaphassa a támogatást, ne csak azok, amelyek kaptak már a költségvetésből támogatást, illetve hogy az egyházi szervezetek és tevékenységek is beletartozzanake a címzettek körébe. Ez két kérdésként szokott szóba jönni. Én azt szeretném fölvetni, hogy nem tévedése ezt két külön kérdésként fölvetni. Nem ugyanarról beszélünke a két probléma kapcsán, nem ugyanarról szóle a két probléma, amikor arról beszélünk, hogy nem lehet a támogatásból, a címzetti körből kirekeszteni sem azokat a nem egyházi szerve zeteket, amelyek nem tudtak valamilyen módon támogatásokat a költségvetésből kilobbyzni maguknak, sem pedig azokat, amelyek valamilyen egyházakhoz kapcsolódva végzik a szociális vagy oktatási,vagy más jellegű hasonló tevékenységüket? Ez egy és ugyanazon ké rdés, és mindegyik arról szól, hogy diszkriminációmentesen megadjuke a polgárnak a választási lehetőséget, vagy nem adjuk meg. Úgyhogy én úgy érzem, és tényleg nagyon szeretném, hogyha ez nem valami politikai presztízskérdés vagy árnyékbokszolás, egymásró l mindenféle butaságnak a feltételezése irányába elmenő vita lenne, hanem megpróbálnánk az emberi természet korlátain túllépni valamilyen módon, és tényleg az érvekre figyelve és normális szándékokat egymás iránt feltételezve beszélni erről. Én tényleg úgy érzem, hogy koherensen úgy lehet a polgár választási szabadságát célzó javaslatot megfogalmazni, hogyha ebből a javaslatból semmilyen tevékenységet nem rekesztünk ki. És azt gondolom, hogy mindazok, akik akár a nem egyházi civil szervezetek egy körét akar nák ebből kirekeszteni, akár az egyházi karitatív, oktatási és más hasonló szervezeteket akarnák kirekeszteni, nagyon kellemetlen helyzetbe fognak kerülni, hogyha ez a törvény ilyen diszkriminatív módon lesz elfogadva. Mert akkor, amikor majd a polgárok az oknak a szervezeteknek fogják csak tudni utalni az egy százalékukat, amelyek bekerültek a címzetti körbe – szemben a diszkriminált nem egyházi vagy egyházi szervezetekkel – , akkor mindazok a polgárok nagyon sértve érzik majd magukat – legyenek akár hívők, akár nem hívők, akarják adni a támogatásukat akár egyházi szervezetnek, akár nem egyházi, de a költségvetéstől támogatást nem szerzett szervezetnek – , akik nem tudják ezt megtenni azért, mert mi egy diszkriminatív szabályozást csináltunk.
