Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Ki visel gondot rá, hogy az egyetemi, főiskolai kollokviumok és szigorlatok színvonalasak, minden tekintetben igényesek legyenek" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
3762 A válasz némi kifejtést talán igényel, a következőkben erre fogok rátérni. A felsőoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXX. törvény értelmében a felsőoktatási in tézményekben megszerezhető végzettség, illetőleg szakképzettség, szakmai követelményeit az úgynevezett képesítési követelmények határozzák meg, ezeket alapképzésben a kormány, szakirányú továbbképzésben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium adja ki. Eze n túlmenően a művelődési és közoktatási miniszter az intézmények tevékenységét illetően csak törvényességi felügyeletet láthat el, amelyek elsősorban az intézmények jogszabályoknak megfelelő működésére terjedhetnek ki. A részletes oktatási és tanulmányi kö vetelményeket, továbbá a képzés részletes szabályait – köztük a kötelező vizsgákat és szigorlatokat – az ismeretek ellenőrzési rendszerét, az intézményi tantervek határozzák meg. (15.50) A felsőoktatásban a képzés színvonalának folyamatos ellenőrzésére a M agyar Akkreditációs Bizottság néven létrehozott testület hivatott. Ez a bizottság rendszeresen, de legalább 8 évenként értékeli az intézményekben a képzés színvonalát, ezen belül természetesen a vizsgák színvonalát is; mégpedig az intézményektől bekért dok umentumok és az úgynevezett látogatóbizottság szakvéleménye alapján. Mindezek alapján tehát az alapvető vizsgákat a képesítési követelmények alapján a helyi tantervek határozzák meg, az oktató jogait, kötelességeit a felsőoktatási törvény adta keretek közö tt az intézmény rögzíti, az oktatók munkájának ellenőrzése az oktatói követelmény, illetőleg a hallgatói véleményezés érvényesülése alapján az intézmény vezetőjének a feladata. A képzés színvonalának folyamatos ellenőrzését pedig a Magyar Akkreditációs Biz ottság látja el. Ennyi tehát az ellenőrzés törvényes rendje. Ugyanakkor azonban képviselő úr három véleményt idézett interpellációjában. Ez a mintegy 150 ezer hazai felsőoktatási hallgatót illetően korántsem mondható reprezentatívnak. Én tehát – készülve a z interpellációra adott válaszra – ennek kétszeresét, mintegy hatot szereztem be, és ennek alapján azt mondhatom, hogy az általam megkérdezett hat hallgató közül 5:1 arányban arra voksoltak, hogy a magyar felsőoktatási intézményekben nehéz vizsgázni, a mag yar felsőoktatásban nem könnyű diplomát szerezni, és hogy a magyar felsőoktatási intézmények vizsgaszínvonala számukra nem könnyen és csak sok tanulás árán teljesíthető. Ez kétszer annyi vélemény, mint amennyit képviselő úr idézett. Következésképpen úgy go ndolom, hogy legalábbis 5 : 4 arányban a magyar felsőoktatás színvonalasságát bizonyítják ezek a nem reprezentatív, nem hivatalos magán közvéleménykutatások. Köszönöm. Kérem válaszom elfogadását! (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát? DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen egy interpelláció keretében nem lehet 60 véleményt idézni. Ezt, azt hiszem, ön is belátja, mivel az időkeretek oly rövidek. De engedje meg, hogy felhívjam, mint gyakorló tanár, néhány dologra a figyelmét. Miután az ifjúság körében (Derültség.) mozgok, és… (Közbeszólás.) Ne szólj bele, nagyon megkérlek, majd akkor... (K özbeszólás: Majd a folyosón!) Tehát kérem, nekem az a véleményem, hogy a magyar felsőoktatás színvonalának igenis sokat ártott a Rákosiidők "kölyökmachiavellizmusa" és a Kádáridők mandarintenyésztése. Mindenki tudja, hogy csak bejutni volt nehéz. Már ki lehetett volna szinte az első napon állítani az oklevelet. Ez az egyik dolog.
