Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
372 a területen. Ezért volt fontos, hogy a vállalkozók, a kam arák hasonló szerepet kapjanak e rendszer alakításában. Egy lépéssel távolabb, hiszen önmagában ez a törvény újrafogalmazását eléggé magyarázza, azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha az oktatási rendszereket valamilyen szempontból akarjuk minősíteni, akk or érthető, hogy egyik nagyon fontos szempont, hogy mennyire képes arra, hogy elejét állja annak a kulturális meghasonlásnak, amelyik - sajnos - az egész fejlett világot jellemzi. Európát különösképpen, amelyik azt jelenti, hogy a szervezett gazdaságban, a legális vállalkozási formákba és munkaviszonyokba, sajnos, csak 8090 százaléka tud bekapcsolódni az embereknek, a többiek krónikusan kívül rekednek rajta. Az iskolarendszerek hatékonyságának egyik vizsgálata éppen hogy ezt a szocializációt, a modern piac gazdaság látszólag liberális, valójában nagyon szigorú előírásokat tartalmazó rendszerével meg tudjáke csinálni. Az európai kultúrában egy nagyobb ország van, amelyik itt viszonylag sikeresnek számít, ez a németek. Ugye, a németek azok, akik az Európában szokásos tíz, sőt, annál nagyobb százalékú munkanélküliség ellenére a standard munkanélküliséget ez alatt tudják tartani, legalábbis a nyugati országokban, akármelyik nyugati országrészben, még a felén is. Ez egyértelműen azzal függ össze, hogy ott van leg inkább összeláncolva az iskola felelőssége és a kamarák felelőssége. Tehát leginkább követik nyomon a diákot, az embert, az, hogy mi lesz velük akkor, ha kikerülnek az iskolarendszerből. Az összekapcsolást éppen a szakképzésnek azzal a sajátos rendszerével érik el, ahol az iskola és a kamarák felelőssége közvetlenül összekapcsolódik. Tény, hogy a mi törvényünkben közel sincs meg ez a németesítése. Egyszerűen történelmi ok miatt nem, amely két értelemben is van. Az egyik történelmi ok, hogy sem a gazdálkodói , vállalkozói kamarai felelősség nem fejlődött ki, sem az iskoláknak az a kifele fordultsága még nem fejlődött ki nálunk. Másrészt pedig, egy rövidebb távú történelmi ok miatt, hogy a rendszerváltásban az egész tanszabadságrendszer, az ehhez kapcsolódó új szabályozó intézmények előbb alakultak ki, mint ahogy megizmosodott volna egy kamarai rendszer. Ezért, ugye, nálunk az érdekképviseletek kapcsolódtak be közvetlenül a szakképzési koordinációba is. Így a kamarák eleve már csak most negyedik szereplőként tu dnak belépni a játékba, és így érthetően az egymásrautaltság nem olyan fokú, mint ahogy a német rendszerben van. Tehát mind emiatt azért, hogy efelé lépünk vagy ebbe az irányba lépünk, ez szerintem mégiscsak üdvözlendő, hisz elég nagy, tetemes tapasztalat áll a mögött, hogy állítsuk, hogy az a rendszer jobb, mint ami nálunk eddig volt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt, akit Kőrösfői László képviselő úr követ az MSZPből. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1970 óta már funkcionáló szakképzési hozzájárulás jelenlegi rendszerét számos módosítás után az 1988. évi XXIII. törvény határozta meg. Ez a törvény betöltötte szerepét, s a szükséges módosításokat elsősorban az egyéb gazdasági területeken bekövetkezett változások indokolták. Legutoljára éppen tavaly az 1995. évi CIV. törvény módosításai hoztak lényeges változást. Kétségtelen, hogy a módosításo k, melyek többnyire az adott törvény egyes részeire vonatkoztak, magukban rejtették annak a veszélyét, hogy a törvény szövege eltorzul, akár ellentmondások is jelentkezhetnek az összefüggések nem eléggé alapos vizsgálata okán. Kétségtelenül rokonszenvesebb megoldás, ha jelentősebb változásoknál a törvény szövegének egésze kerül felülvizsgálatra, azaz új, egységes törvény születik, mintha az alkalmazók már szinte követhetetlen módosítások halmazával találkoznának. Az utóbbi évek gyakorlata azonban kissé gyan akvóvá teszi az embert. Ugyanis az Országgyűlés súlyos leterheltsége mellett egy működő törvény újraalkotására rendszerint akkor kerül sor, ha az
