Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
3564 vége felé, a zárószavazás felé – a reménybeli sikeres zárószavazás felé – közeledve, ezek a logikus továbbgondolások, pontosítások is szaporodnak. (16.20) Ugyanakkor vannak olyan módosító indí tványok is, amelyek logikusak, és nemigen járnak politikai következménnyel, tehát amelyek olyan módosító indítványokat fogalmaznak meg, amelyek csak egy szűk kört érintenek. De vannak olyan logikus módosító indítványok, amelyek viszont az egész demokratiku s intézményrendszerre kihatnak, tehát amelyek nagyon széles kört zárnak ki a képviselőség lehetőségéből. Pontosabban, abba a helyzetbe hozzák őket, hogy vagy le kell mondaniuk erről a társadalmi státuszukról, és akkor képviselők lesznek, vagy pedig nem igy ekeznek bejutni a magyar Országgyűlésbe. Ehhez tartoznak azok az indítványok is, amelyek egy része szerencsére már a korábbi szakaszban elenyészett, amelyekkel azt célozták, hogy bizonyos civil szervezetek, kamarák, szövetkezetek, érdekképviseletek, szaksz ervezetek tagjai se, vezetői se lehessenek országgyűlési képviselők. Ez nyilvánvalóan azzal járt volna, hogy a társadalmi szervezetek egy jelentős része abba a helyzetbe kerül, hogy az ott politikát megtanuló emberek számára elrekesztődik a képviselővé vál ásnak az útja. De ugyanilyen, látszólag logikus, tapasztalati logikával igazolható indítványnak tartom azt is, amit Bauer Tamás úr terjesztett be, vagy amit a másik oldalról Sepsey Tamás úr terjesztett be. Sepsey Tamás úr végigviszi a javaslatot, tehát vol taképpen minden képviselőre vonatkozik az, hogy más típusú foglalkozást nem folytathat, sőt, azt is tovább mondta, hogy akkor már a szellemi, tehát – hogy mondjam – oktatói foglalkozást se folytathasson az adott képviselő. Erre a helyzet mindenféleképpen nem érett meg, és én azt gondolom, hogy Magyarországon talán nem is kellene ezt sürgetni. Ez egy tipikusan rendszerváltó, laikus parlament, ahol nem volna szabad – pláne nem egy ilyen létszámú Országgyűléssel, amin valószínű leg a közeljövőben nemigen tudunk változtatni – , nem volna szabad túlerőltetni a főállású képviselőséget. De azt gondolom, hogy a közjogi logika viszont ellentmond annak, az alkotmányozó logika ellentmond annak, amit Bauer Tamás úr képvisel, mert az álland ó bizottsági tag hasonló státuszú képviselő, még ha többet is szerepel a tévében – egyébként nem mindegyik, attól függ, hogy kinek vannak jobb médiakapcsolatai – , akkor sem mérhető össze az Országgyűlés elnökével. Én már egy kicsit az alelnökök szempontjáb ól is bizonytalanabb vagyok, hiszen az Országgyűlés elnöke az alkotmányban rögzített szereppel bír; az Országgyűlés első számú embere, aki egyébként közjogi méltóság, az Országgyűlés Hivataláért is felel, és bizonyos helyzetekben az ország képviseletében i s lép fel itthon és külföldön. Tehát ezért nála közjogilag indokolható ez a kitétel. A további kiterjesztést nagyon veszélyesnek tartom, és örülök annak, hogy ebben itt az előterjesztő álláspontja is módosult – vagy pontosabban visszamódosult, mert itt azt hiszem, hogy az eredeti álláspontja neki is inkább ehhez állt közelebb – , mert teljesen ellenkező hatást érhetünk el. Amennyiben az állandó bizottság elnökeinél ilyen tilalmakat állítunk fel, akkor egy kontraszelekció indul el, hiszen az, aki, mondjuk, eg y nagy hírű professzor, akkor az nyilván nem fog vállalni bizottsági elnöki tagságot, hogyha arról a székéről le kell mondania. Volt már ilyen egyébként a magyar jogban az összeférhetetlenség szabályozása tekintetében, amikor hoztak mindenféle ilyen rendel kezéseket; a 1901es törvény is és az 1946os is például a budapesti egyetemi tanárokat engedte a képviselőházba, de a vidéki egyetemi tanárokat például nem engedte. Nyilván, hogy az utazás miatt akkor elveszik az idejük, vagy nem tudom, miért volt a kímél et. De én mindenféleképpen arra biztatnám Bauer Tamás képviselőtársamat, hogy vonja vissza ezt a javaslatát, összezavarja ezt a kikristályosodni kezdődő rendszert, ami itt az utóbbi napokban beérkező módosító indítványok kapcsán már kitapintható. És ugyana kkor a kiterjesztéseknél, kiterjesztés szempontjából is lehet értékelni a módosító javaslatokat. Vannak túlzóan szűkítő módosító javaslatok is. Az egyik képviselőtársunk benyújtott olyan indítványt, amiben az egész gazdasági összeférhetetlenség kérdését zá rójelbe kívánja tenni, tehát azt gondolja, hogy ezt most nem indokolt javasolni. Én azt gondolom, hogy emögött sem azt
