Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - István József (FKGP) - a népjóléti miniszterhez - "Miért terjed újra és megállíthatatlanul az egykori magyar népbetegség, a tébécé?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP):
355 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. A kérdésre dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr válaszol. DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter : Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Köszönöm, ké pviselő úr. Ha van kérdés, aminek örülök, akkor ez az. Nagyon köszönöm a kérdését, és főleg, hogy pénzügyi államtitkár úr is visszaérkezett erre a kérdésre. Hogy úgy mondjam, órára stimmel a csatározásunknak a helyzete, ezért egy rövid két számpárt szeretn ék önnek mondani, ami engem is kicsit meghökkentett. Az egyik, hogy fenntartásra az Útalap szabad keretéhez viszonyítva 1994ben 29,3 százalékot, tehát nem egészen egyharmadát, 1996ban 40 százalékát fordítottuk, tehát rohamosan növekszik ez a szám, arányá ban. És most jön a döbbenetes tény: 1994ben 12,5 milliárdot, 1996ban 10 milliárdot tudtunk fordítani. Tehát egy rohamosan növekvő arány mellett csökkenő nominális értéket. Ennek az az oka, hogy a szabad keret / összes keret, tehát gyakorlatilag, hogy mek kora az arány, amit ma föl tudunk használni az Útalapból, a következőképp néz ki: 1994ben 82 százalék és 1996ban - kapaszkodjunk meg - 44,5 százalék. Tehát felére csökkent az egészből a szabad keretnek az aránya. Ez - és én nem akarok ítéletet mondani az előző kormányzatról, de - hihetetlenül beszűkítette a mozgásterünket. Őrületes az adósságszolgálatunk. Most, ebben a két évben, különösen 199697ben, hihetetlen magas. Tehát ilyen szempontból teljesen igaza van, egyet is értek azzal, amit mond. Ennek ell enére megpróbálunk a fenntartásra fordítani minél többet. Lassanként az egészet a fenntartásra fordítjuk. Ennek ellenére nem elég. Hála a Pénzügyminisztériumnak - ritkán mondom a miniszterelnök úrnak, nagy csatát vívtunk , egymilliárd forintot sikerült a központi költségvetésből még idén erre megkapni. Ez egy különleges lehetőség. Valami, nem sok, de ez csak fenntartásra megy, és az Útalap reálértékének a megőrzését megpróbáljuk. De akkor hol vannak a fejlesztéseink? Nem tudok elmenni egy önkormányzati tal álkozóra, Orosházától Szentesig és Egertől... Az ország összes települése akar fejleszteni, tehát csökkentenünk kell a fejlesztést és meg kell próbálni a fenntartást. Ennek ellenére mostani harcaink és némiképp eredményes harcaink arra mutatnak, hogyha önö k is megszavazzák ezt a költségvetési tárgyalások során - nagyon kérem, hogy segítsenek , akkor azért egy megemelt Útalaphányaddal tudnánk dolgozni. Köszönöm szépen. (Taps.) István József (FKGP) - a népjóléti miniszterhe z - "Miért terjed újra és megállíthatatlanul az egykori magyar népbetegség, a tébécé?" címmel ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. István József úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, kérdést kíván feltenni a népjóléti miniszternek: "Miért terje d újra és megállíthatatlanul az egykori magyar népbetegség, a tébécé?" címmel. István József képviselő urat illeti a szó. ISTVÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A romló népegészségü gyi helyzet szimptómái közül felkiáltójelként kerül manapság a köztudatba a tébécé, a tüdőbaj. Az elmúlt öt év alatt 20 százalékkal több új megbetegedést észleltek. Tavaly 4318 új beteget regisztráltak, de a be nem jelentkezőkkel együtt akár háromszor anny ian is lehetnek, 1213 ezerre is tehető a számuk. Ma évente, sajnos, mintegy 700 ember hal meg Magyarországon tébécében. A szegénység, a nyomor, a rosszul tápláltság, a hajléktalanság egyúttal következményei is a szociális ellátatlanságnak, a romokban heve rő tüdőgyógyászati hálózatnak is.
