Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3535 szereplőt – me gtestesítő személyt, ez, azt hiszem, szakmailag egészen őszintén mondom: valóban elfogadhatatlan. Egyetértünk mind a legfőbb ügyésszel, mind pedig azokkal, akik oly sokszor hangoztatják hat év óta, hogy ez egy szerencsétlen megoldás, tisztelt képviselőtárs aim, hogy a politikai érdekek választójogi rendelkezéseken keresztül itt érvényesülő szempontjai alapján ide ráncigálják a legfőbb ügyészt akármilyen konkrét büntetőügyben, hogy kérdést vagy interpellációt tegyenek fel. Aki köteles megjelenni, és legjobb t udása szerint nyilvánvalóan szakmai választ adni vagy nem adni arra való hivatkozással, hogy az ügyben a büntetőeljárási elvek és konkrét rendelkezések nem teszik lehetővé az ügy akkori stádiumában azt a választ megadni, amelyet egyébként máshol, más időpo ntban meg kell adni, vagy amelyet a büntetőeljárásban részt vevő sértett, vádlott, gyanúsított, védő és mások megkaphatnak, és amihez hozzáférhetnek. Ennek semmi értelme nincsen, leginkább a legtöbb érvet ezzel kapcsolatban maga dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész szokott felhozni, széles körben ismert. Érthetetlen, hogy ennek ellenére ezt a konstrukciót, ezt az 1952ben bevezetett konstrukciót, a Magyar Szocialista Párt változatlanul – egyedül maradva ezen a porondon ennek az álláspontnak a védelmével – , vál tozatlanul fenn kívánja tartani. Természetesen nem az a megoldás, amelyet időnként zárójelesen lehet olvasni, hogy akkor szűnjön meg a Magyar Köztársaság ügyészének interpellálhatósága, ugyan válassza meg a parlament, ne legyen sehová se felelős, és ezért szűnjön meg – a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez vagy akár az Alkotmánybíróság tagjaihoz vagy elnökéhez hasonlóan – , szűnjön meg az a lehetőség, hogy a parlament ezt a minimális felelősségi alakzatot is vele szemben érvényesítse. Természetesen nem ez a megoldá s, nehogy valaki azt válaszolja majd egy ilyen vitában, ami ezek szerint újra majd fel fog nyilván lángolni a jövő héten vagy akár már holnap, amikor a módosító indítványok elbírálásával kapcsolatban a bizottságban véleményt kell majd mondani, hogy rendben van, akkor töröljük az alkotmányból a legfőbb ügyész megjelenési és válaszadási kötelezettségét. Tehát hangsúlyozom, nem erre gondolunk, hanem arra gondolunk, amely Magyarországon nagyon hosszú időn keresztül nem nagy többséggel meghozott parlamenti dönté s alapján, de mégis közel 100 éven keresztül működött, és soha politikai, komoly ellenérzést nem kiváltó módon működött, ami a Magyar Királyi, majd később Magyar Államügyészségnek a vezetőjét a kormány magas rangú, de az igazságügyminiszter felügyelete al att működő igazságszolgáltatási tényezőjévé tette. Egyúttal az egyetlen lehetőséget biztosítva a végrehajtó hatalomnak ahhoz, hogy hozzáférjen a bíróságokhoz. Nem szükséges hangsúlyoznom – tisztelt képviselőtársaim és tisztelt mindazok, akik ezeket a viták at figyelemmel kísérik a nyilvánosság útján – , hogy akkor, amikor a kormány defenzívában van, mint napjainkban, miniszterei útján, rendőrkapitányai útján és így tovább; tehát minden a kormányzati működés csomópontjait illető pozíciót betöltő személyek útjá n, ezzel az iszonyatos módon megromlott közbiztonsággal szemben a kormánynak lényegében nincsenek eszközei. Hiába állít fel a miniszterelnök hétről hétre újabb és újabb hivatalokat, hiába próbál újabb és újabb erőforrásokat találni – harmincnál több most m ár a feketegazdasággal és a korrupcióval és a közbiztonság fokozódó romlásával összefüggésben valamilyen kompetenciával rendelkező kormányzati szereplő száma – , ha a legfontosabb tényező hiányzik, a kormány felügyelete alatt működő, Magyarországon egyedül vádat emelni jogosult személy, az ügyész. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet addig valójában jogilag lelkiismeretfurdalás nélkül bírálni a kormányt a bűnözés miatt, a közbiztonság megromlásáért, amíg a kormánynak nincsen eszköze bírósághoz fordulni. Ez n agyon egyszerű, ezen nem is nagyon érdemes vitatkozni, és nem kell messzire menni, minden országban, amely Magyarországgal határos, és jogállamnak hívja magát, akár csak a legutóbbi időkben is lépett a jogállamiság új fejezetét jelentő állami lét formájába , ezt a megoldást alkalmazzák.
