Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3500 Nos, amikor a rról beszéltem, hogy mi az alapbaj a költségvetéssel – a társadalombiztosítási költségvetéssel – , ugye, itt az egészségügyi árrobbanás objektív dolog, világjelenség, nálunk is bekövetkezik, és erre a mi reagálásunk az, hogy a nemzeti össztermékből 7,5 száz alékról 6,3 százalékra csökkentjük az egészségügyre fordítható kiadásokat. Tehát nem arról van szó, hogy itt valami mérhetetlen szakmai sovinizmussal azért lobbyzunk, hogy többet kapjon az egészségügy, hanem arról, hogy legalább annyit kapjon, amennyit elő zően, és ez talán néhány hónappal későbbre tolhatja ki a várható csődöket az egészségügyben. Tehát az első, hogy csökken a GDPből a részesedés. A második, hogy a befizetések, miután a keresetek színvonala alacsony, szükségszerűen alacsonyak és nem elegend őek. A harmadik, hogy az állami költségvetés folyamatosan csapolja a társadalombiztosítási alapok pénzeit. Folyamatosan csapolja – és ez megint csak megkérdőjelezi, hogy akkor mi szükség van a társadalombiztosítási önkormányzatokra, hiszen azért hozták lét re őket, hogy őrködjenek ezek fölött a befizetések fölött, azért független még a parlamenttől is, a kormánytól is, és a biztosítottak érdekeit képviselni hivatott testület, hogy ennek gátat vessen. De ha a költségvetés eleve belekalkulálja ezeket az összeg eket, amik onnan átfolynak az állami költségvetésbe, akkor ezt az őrzővédő feladatukat nem tudják teljesíteni, és miután nem pitbullok, még kasztrálni se lehet őket, legfeljebb, ugye, megszűnik a mandátumuk, és valahogy majd másokat vagy ugyanazokat deleg álják. Mit jelent számszerűen ez az átcsoportosítás? Kérem szépen, a keresztfinanszírozás alapján a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat idáig fizette a nyugdíjasok egészségügyi ellátásának költségeit az Egészségbiztosító Pénztárnak. Ez a tavalyi évben 66 milli árd forint volt. Az idei költségvetés szerint ezt nem kell fizetnie. Tehát 66 milliárd mínusz van az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében, s ez ott marad a Nyugdíjbiztosítási Alapnál. Óhatatlanul arra gondol az ember, hogy ez annak a politikai ígéretn ek a fedezete, amit a miniszterelnök úr tett, s az államtitkár úr ma megerősített: 19,5 százalékkal fogják a nyugdíjakat emelni. Hát ez a 66 milliárd erre bőven elegendő lesz. A következő. A nem biztosítottak után, akik sorkatonák, egyetemisták, illetve cs őlakók, szóval önmaguk után biztosítási díjat nem fizetők, az Egészségbiztosítási Alap kiadása 2530 milliárdra becsülhető; 12 milliárdot megtérített ebből átalányban a költségvetés tavaly, idén nem fog törleszteni semmit. A következő tétel egy olyan 50 mi lliárd, amit az állami tulajdonú vállalatok nem fizetnek be a társadalombiztosítási járulék fejében. Kisebb tétel, de szintén az állami felelősségvállalás alól való kibújást jelenti a 9 milliárdos vagyonfelélési kényszer előírása. Ezt a vagyont azért kapta a társadalombiztosítás, mert ez a nyugdíjasok egykor államosított vagyonának maradványa, illetve az évek során befizetett és fel nem halmozott tőke kárpótlása lett volna 300 milliárd értékben. Most 65 milliárdnál tartanak állítólag, és ebből 9 milliárdot eladni kényszerül a társadalombiztosítás. Ennek a vagyonnak az egykori országgyűlési határozat, majd törvény alapján – pontosan emlékszem, hiszen magam írtam és fogadtattam el – az volt a célja, hogy a hozama legyen fordítható a kiadásokra és nem maga a va gyon. Mert ha azt elköltjük, akkor az egykor megtermelők, mai nyugdíjasok pénzét költjük, és a gyerekeik, unokáik pénzét költjük el előre. Tehát ez megint egy olyan képtelen megoldás, ami mélységesen ellentétes mindazzal, amit a társadalombiztosítás, az em berek biztonsága, az ország jövője szempontjából mi elfogadhatónak tartanánk. No és itt vannak a kamatterhek, ugye 6 milliárd, 7 milliárd számítható abból, hogy a kincstári megelőlegezési kassza véges, felülhatáros lett az önök kormányzati idején, ezért az afölötti likviditási hiteleket már kamatra veheti fel a társadalombiztosítás, és miután olyan a költségvetés, hogy a likviditási helyzet állandóan elégtelen, mert nem képeztek likviditási alapot még '8990ben az akkori bevételi többletből, ez garantáltan visszacsorgat az államkasszába 9 milliárd forintot. (11.10) Nos, kérem, ha ezt összeadjuk, 148 milliárd forint jön ki. 148 milliárd, több mint a fele az egész gyógyítómegelőző kassza költségvetésének.