Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
3494 önkormányzatok készítettek, oly mértékben eltér az államháztart ás által meghatározott szempontoktól, követelményszinttől, hogy kénytelen volt a kormány saját maga elkészíteni a tb '97. évi költségvetés tervezetét. Hogyha jól értem, akkor ez demonstrálja a kormány elkötelezettségét az érdekegyeztetés iránt. Én egy múlt alkalommal már megállapítottam azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok szakmai működésének egyik mutatója, hogy még soha nem sikerült az államháztartási törvény előírásának megfelelő költségvetést készíteni. De az ÁSZ jelentése szerint ez a Pénzü gyminisztériumnak sem sikerült. Első nekifutásra ennyit a szakértelemről, és később kiderül, hogy ennél egyszerűbb műveletekkel sem sikerült megbirkóznia – véleményünk szerint – a Pénzügyminisztériumnak. A Pénzügyminisztériumot egyetlen cél vezérli: ez ped ig, hogy papíron megfeleljen az egyensúlyi követelményeknek. Előre látszik, persze, a kevéssé figyelők számára is, hogy mindez képtelenség, de úgy tűnik, hogy a kormány továbbra is hisz a szómágiában, azaz elhiszi azt, hogyha nullszaldós költségvetés írunk le a papírra, akkor nullszaldós költségvetés is fog teljesülni. Előre megjósolhatjuk, hogy ez most sem fog sikerülni. Az ugyanis, hogy egyes bevételeket irreálisan magasra terveztek – mint például a munkáltatói táppénz befizetését, ha megnézzük a költségv etés tervezetét – , akkor kiderül, hogy jövőre e címen 12 milliárd forintot irányoznak elő úgy, hogy idén jó, hogyha 34 milliárd be fog folyni ezen a címen. Illetve hogyha megnézzük, hogy egyes kiadásokat – mint például a vények nyomtatási költségeit – nem létezőnek tekint ez a bizonyos tervezet, sajnos azt kell mondanom, hogy ezek nem fogják befolyásolni a tényleges folyamatokat. Tehát az, hogy önök felül, illetve alulterveznek bevételeket, illetve kiadásokat, ez nem fogja befolyásolni a gyakorlatot, a té nyleges folyamatot. Hacsak önök, a kormány nem úgy gondolja a gyógyszerrendelés szigorítását, hogy fizikailag korlátozza az orvosok receptfelírását, vagy egyszerűen csak úgy gondolja, hogy ezentúl fizessék meg a szegény költségvetés helyett az amúgy is jó anyagi helyzetben lévő orvosok vagy az egészségügyi intézmények a vények nyomtatásának a költségét. Vagy itt feltehetem azt kérdést: ugye, nem gondolják azt, hogy majd a beteg, akinek felírják a receptet, az fogja kifizetni alkalomadtán a vénynyomtatásnak a költségeit? Tehát mindezek a trükkök önmagukban még papíron sem biztosítják a nullszaldós költségvetést, ezért a kormány az alapok vagyonának felélését írja elő 3, illetve 6 milliárd forint értékben. Különös pikantériával azt a szokatlan módot választott a a kormány, hogy az elbocsátandó dolgozók végkielégítését címkézetten a vagyonfelélésből írja elő, ezzel próbálja fedezni. Ezzel egyébként durván felrúgja azt a költségvetési alapelvet, mely szerint a bevételek osztatlanul állnak szemben a kiadásokkal. A vagyonfelélés előírása alapjaiban kérdőjelezi meg a jelenleg is folyó ingyenes vagyonátadás értelmét. További jellemzője, jellemző példája a Pénzügyminisztérium szűk kezekkel mérsz, hisz nagy úr vagy (Sic!) attitűdjének, hogy jövőre meg kívánják szüntetni a nem biztosítottak utáni költségvetési térítést. Annál is meglepőbb ez az álláspont, mert ezzel párhuzamosan a települési önkormányzatok számára még újabb fizetési kötelezettséget ír elő egyes ellátások után. Történik ez úgy, hogy az állami költségvetésbe n például nem látjuk, hogy ezeknek a kötelezettségeknek megteremtették a forrását a települési önkormányzatok számára. A kormány az egészségügyi intézmények számára 17 százalékos bérnövekedési és 22 százalékos dologi kiadás növekedést irányoz elő szóban. E hhez ugyan olyan trükkhöz kell folyamodnia, hogy a viszonyítási alapnak a '96. évi eredeti előirányzatot tekinti, a növekménybe pedig még a végkielégítés összegét is beleszámolja. Ha azonban a pótköltségvetésben elfogadott számokhoz viszonyítunk – ezt, ugy e, azért már lehet látni, hogy mi lesz a pótköltségvetésben – , akkor közel 20 milliárd forint hiányzik az ígéret teljesítéséhez, mert a kormány által javasolt összeg – ezt az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetétől tudhatjuk, akik komoly számí tásokat végeztek a költségvetés kapcsán – , tehát őszerintük csak 8 százalékos béremelésre elegendő ez a bizonyos összeg; arra is csak akkor, hogyha ebbe a tételbe nem számoljuk bele a 13. havi béreket és
