Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
3484 Az egyik ilyen kérdés a nyugdíjemelés. Örülök neki, hogy az Állami Számvevőszék véleménye is egyezik a mi véleményünkkel. Miszerint a nyugdíjágon megalapozottabbnak tartják a bevételeket, és a 19,5 százalékos nyugdíjemelésnek a feltételeit benne látja az Állami Számvevőszék is a költségvetésben. Felvetődött is ismét Torgyán József képviselő úr – aki persze már megint nincs itt, hogy az ember válaszoljon a fölvetésére, vagy reagáljon rá – , de képviselő úr azt mondja, hogy itt nagyfokú dilettantizmus, hogy akkor a '75. évi IIes törvényt nem módosította a parlament, illetve nem is tervezi módosítani . Én úgy gondolom, hogy jogilag védhető az az álláspont, miszerint ez egy olyan kétlépcsős nyugdíjemelés, amelyiknek nagy biztonsággal nulla a második lépcsője. (9.50) Úgy gondolom, hogy jogilag védhető az az álláspont, miszerint ez egy olyan kétlépcsős ny ugdíjemelés, amelyiknek nagy biztonsággal nulla a második lépcsője. A nagy biztonsággal nulla, ez azért feltétel, hogy elkerüljünk egy olyan méltatlan helyzetet, mint amilyenbe tavaly manővereztük be magunkat – illetve az idei évben 1996ban – , amikor a há tralévő tizedszázalékokat kellett a törvény értelmében a nyugdíjasoknak kifizetni. Szeretném megjegyezni, hogy a nyugdíjmegállapításnak ezt a módját, amit a törvény szabályoz, teljes konszenzussal fogadta el a Ház, a nyugdíjasok érdekképviseleti szervezet einek a bevonásával és egyetértésével. És még egy dolgot szeretnék elmondani. Én kértem a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattól, hogy próbáljanak elénk valami olyan számsort rakni, amelyik alapján nagyobb biztonsággal lehetne egy 19,5 százalékos egyszeri nyu gdíjemelésnek a törvényi feltételeit – tehát a viszonyítási alapját – megteremteni, és kiderült, hogy nincs ilyen számsor. Tehát nem szabad változtatni most, mert a nyugdíjasok járnának rosszabbul akkor, ha most változtatnánk akár a megállapítás módján bár miféle inflációs hányad, vagy egyéb elem beemelésén, vagy akár átállnánk az egyszeri kifizetésre. Mivel a jelenlegi számok azt mutatják, hogy 19,3 százalék az a nettó jövedelemnövekedés, amit egyébként a törvény alapján figyelembe kell venni, a kormány csa k kerekítette az összeget, amikor 19,5 százalékot mondott, hiszen ez a félre való kerekítés megengedett, úgy gondolom, és nagy biztonsággal várható, hogy a végszám 19,3 alatti lesz, tehát nem lesz kifizetendő összeg. Így a nyugdíjasok a törvénynek megfelel ően, de a végszámnál egy kicsit magasabb nyugdíjemelést fognak kapni – és úgy gondolom, hogy ezt méltányolni is fogják, és ezzel egyet is értenek, főleg akkor, amikor tudják, hogy az inflációs hatások egész évben jelentkeznek, januártól jelentkeznek döntőe n, és ezért fontos, hogy januárban az egész összeg kifizetésre kerüljön. Én tehát nem látom, hogy ehhez módosítani kellene a 1975. évi II. törvényt, persze lehet, hogy ez egy kicsit nyakatekert magyarázata az ügynek, de úgy gondolom, hogy törvényes. A mási k ilyen elem, amivel foglalkozni kellene, már a másik kasszában van, az egészségbiztosítási ágban, az pedig a gyógyítómegelőző ellátások fedezete. Én úgy gondolom, hogy a benyújtott költségvetésben szereplő 258,5 milliárdos összeg valóban nem tartalmazza megnyugtatóan a bérmegállapodásban szereplő 17 százalékos bérnövekedést, miközben mindenki tudja, hogy valóban nincs garanciális elem, és nincs a parlamentnek eszköze arra – de nincs az egészségbiztosításnak sem – , hogy garantálja, személyre szólóan, hogy a megállapodások betartassanak. Ezért lenne fontos, ha egyébként az ágazatban dolgozó szakszervezetek is megpróbálnának valamilyen módon terepet változtatni. Nincs ellenemre a tüntetés a Kossuth téren, de úgy gondolom, hogy helyben – az intézményekben – ke ll kiharcolniuk azt, hogyha a finanszírozás növekedése a fedezetet valóban garantálja, akkor ebben az egyébként országosan megkötött megállapodásoknak megfelelően, ebből béremelésre is fordíttassék összeg.
