Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3476 a törvényjavas latot a végleges formára átdolgozni, hanem a kormány dolgozza át a törvényjavaslatot. Ugyanakkor a bizottság többségének véleményét azok a megfontolások határozták meg, miszerint ebben a kérdésben, hogy jelentősen át kell rendezni a benyújtott törvényjavas latban a társadalombiztosítás '97. évi költségvetését, döntő szerepet játszik az, hogy a parlament a törvényjavaslat kidolgozása után hozott olyan döntéseket az egészségügyi hozzájárulásról, illetve a társadalombiztosítási járulékról, amelyek alapvetően be folyásolják a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak jövő évi költségvetését, és ezért nem terheli felelősség a javaslat előterjesztőit. Ugyanakkor megállapította a bizottság azt is, hogy olyan kivételes történelmi helyzetben vagyunk, amikor mód nyílik a rra, hogy január elsejére érvényes, elfogadott költségvetése legyen a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak, és ez az érdek a bizottság tagjainak többsége szerint mindenképpen felülmúlja azokat az érdekeket, amelyek ahhoz kötődnek, hogy új javaslatot tá rgyaljon az Országgyűlés. A bizottsági ülésen az érintettek, tehát a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak képviselői, a kormány képviselői egyértelműen és egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy közös munkával látnak lehetőséget arra, hogy módosító indítv ányokkal a végleges formára, mindenki számára elfogadható formára hozzák a beterjesztett törvényjavaslatot. Ezért a bizottság többségi szavazással általános vitára alkalmasnak ítélte a beterjesztett javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Füzessy Ti bor) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. A házbizottság ajánlása szerint az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 20 perc, a második, illetőleg harmadik kormánypárti felszólaló r észére 10 perc áll rendelkezésre. Továbbá az első körben kétperces felszólalásra nem kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Elsőként Sarkadiné Lukovics Éva képviselő asszonynak, Sza bad Demokraták Szövetsége. DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Lehet, hogy eretnek gondolatoknak fognak tűnni, de ha kigondoltam már, elmondom, hogy mindahányszor költségvetést látok, nekem a tyúk és a tojás esete jut eszembe. Vagyis a kérdés adódik számomra, hogy melyik szemléletmód a helyes. Az a jó költségvetés, amelyik azt helyezi előtérbe, hogy az elvégzendő feladatokhoz vane elegendő pénz rendelve, vagy az a jó költségvetés, amelyik azt nézi, ho gy adott, inkább feltételezett pénzből milyen feladatok teljesíthetők? Számomra kemény feladvány ez, hiszen egy modern országban követelmények vannak a feladatok sokaságának elvégzésére, ugyanakkor azt már egy kisgyerek is tudja, hogy mondjuk két építőkock ából nem lehet várat építeni, legfeljebb egy tornyot, s abból is a kisebbet. Ha ez az alapkérdés nem lenne, bizony nemigen tudnánk miről vitatkozni, kormánypárt és ellenzék, mert tipikusan ellenzéki érvelés, miszerint kevés a pénz – jelen esetben társadalo mbiztosítási feladatokra – , és tipikusan kormánypárti érvelés, hogy sajnos csak ennyi van – jelen esetben társadalombiztosítási feladatokra. Jól jellemzi ezt a mai kusza körülményt, ami körülvesz bennünket, hogy ezek az érvelések időnként átfedik egymást, minden bizonnyal az enyémet is. A megoldás viszont akár kézenfekvő is lehet, ha elismerjük. Vannak feladatok, amelyeket mindenképpen el kell végezni. Itt jegyzem meg, hogy jó lenne végre egyértelműen meghatározni részleteiben is, hogy mik ezek a társadalom biztosítás területén. Ugyanakkor mindezekhez szükséges pénzt is előteremteni, ami mint tudjuk, nem az egyszerűbb ügyek közé tartozik. A feladatok tehát és a feladatok ellátásához szükséges források abszolút tyúktojás esetét jelentik, egymástól el nem vála szthatók, mindkettő egyformán fontos és egymás nélkül nem értelmezhető és kezelhető. Nos, mindezek tükrében, kedves képviselőtársaim, hogyan is látom a két alap, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1997es költségvetését? Négy kérdést fogal maztam
