Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 26 (230. szám) - Dr. Varga László (KDNP) - a külügyminiszterhez - "Különleges elbírálásban részesül-e Magyarország az Európai Unióba és a NATO-ba való felvételénél?" címmel - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
3396 DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértek ö nnel abban, hogy az 1956os magyar forradalom rendkívül jelentős esemény volt nemcsak a magyar nemzet történetében, hanem az európai eszmetörténetben is. Egyetértünk abban is, hogy nagymértékben hozzájárul a nyugateurópai baloldali értelmiség kijózanodásá hoz, és egy fontos mérföldköve volt az európai történelemnek. Ebben – azt hiszem, hogy – nincs vita közöttünk, és nemcsak közöttünk nincs vita, hanem általában az uralkodó szellemi irányzatok, a vezető értelmiségiek és politikusak mindenütt tudatában vanna k ennek a ténynek. Mi az eseményhez méltó módon ünnepeltük meg 1956ot, minden nagykövetségünk fogadást adott '56 emlékére és tiszteletére, számos fogadáson vezető magyar politikai személyiségek vettek részt. Külügyminiszter úr részt vett az Európai Unió s zékhelyén, Brüsszelben tartott fogadáson, jómagam parlamenti képviselők társaságában az Európa Parlament strasbourgi ünnepségén vettem részt, illetőleg a stuttgarti '56os fogadáson, és hosszan lehetne sorolni ezt a sort. Számos kiállítást is rendeztünk az európai és nem európai fővárosokban, mindenütt kiemelve ennek az eseménynek a fontosságát és jelentőségét, fölhívtuk a figyelmet arra, hogy a mai magyar kormány és a mai magyar nemzet azonosságot vállal, folytonosságot vállal '56 nemes örökségével. Idáig tehát egyetértek képviselő úrral, és fontosnak tartom, hogy erről mi meg is emlékezzünk, és erre fölhívjuk a világ figyelmét. Ugyanakkor szeretném jelezni azt, hogy hiábavaló illúzió lenne azt hinni, hogy 1956ra hivatkozva bármiféle különleges elbánást, k ülönleges előnyt remélhetünk. Tudomásul kell vennünk azt, hogy a hála nem politikai kategória; nemcsak negyven évvel korábbi események kapcsán, hanem akárcsak néhány évvel ezelőtt lezajlott fontos események kapcsán is megtanulhattuk ezt. Ezért volt helytel en a korábbi kormányzatnak az az érvelése, amely Magyarország történelmi szerepére hivatkozott a törökök vagy a tatárok föltartóztatásában, hiszen ezeket a történelmi érdemeket ugyan elismerik sok helyen a világon, de nem gondolják azt, hogy ezért valami k ülönleges előnyöket kellene így élveznie Magyarországnak. Vannak olyan országok és vannak olyan politikusok a térségből, akik történelmi érdemekkel és erényekkel érvelnek a saját előnyeik érdekében vagy a saját kedvezőbb megítélésük érdekében. Meg kell mon djam, tisztelt képviselő úr, hogy hozzám olyan hírek jutnak vissza, hogy az ilyen érvelés inkább visszatetszést szül. Inkább kárt okoz, mint használ, inkább azt a látszatot kelti, hogy az adott ország nem valós teljesítménnyel, hanem múltba nézéssel akarja kiérdemelni a saját előrejutását. Ezért a magyar kormány egy más politikai stratégiát követ ebben az ügyben. Teljesen egyértelmű – úgy gondoljuk – , hogy nekünk a feltételeket kell teljesítenünk, a saját teljesítményeinkre kell támaszkodnunk, természetesen közbe megbecsülve a múltunkat, bemutatva és vállalva a múltunkat, de nem azt remélve, hogy a múlt örökségének kegyéből, hanem a jelen teljesítményeiből és erőfeszítéseiből tudunk akár az Európai Unióba bekerülni, akár a NATOba. Azt hiszem, hogy ez az a m egközelítés, amely közel áll a vezető nyugateurópai államok felfogásához, ez az, ami idáig szimpátiát keltett irántunk, és mi a továbbiakban is ezt szeretnénk folytatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megkérde zem interpelláló képviselőtársunkat, elfogadjae a választ. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Államtitkár Úr! Most hallottam először, hogy a magyar forradalom értékei lehetőségeinek a kihasználása egy illúzió – ezt eddig még nem hallottam. Az egész világon elfogadott álláspont az, hogyha valaki világra szóló eredményt ér el, akár tudományos, művészeti, szociális vagy a sport világában, az különleges elbánásban részesül egész életében. Így az olimpiai aranyérmesek is.
