Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 26 (230. szám) - Selmeczi Gabriella (Fidesz) - a népjóléti miniszterhez - "Mennyit ér egy aláírt megállapodás?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
3385 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Talán először érdemes felidé zni ezt az 1995. december 28án aláírt megállapodást. Ez arról szólt, hogy 1996 áprilisától az Egészségbiztosítási Alap gyógyítómegelőző előirányzata fedezetet nyújt az egészségügyi dolgozók béremelésére. Ennek a forrása a szerkezetátalakítás is. Így szól t a megállapodás, abban bíztunk, hogy a kínálatszűkítés, a struktúraátalakítás már idén ad átcsoportosításra lehetőséget. Nem így történt, ezért kényszerültünk a pótköltségvetésre. Egyébként az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete maga is elis merte a nyilatkozatában, hogy a kormány teljesítette az ígéretét, mert 24 százalék növekmény rákerült a gyógyítómegelőző előirányzatra. Azonban a teljesítményfinanszírozás sajátosságai miatt a 24 százalékos előirányzatnövekedés nem jelentette és nem is jelenthette az intézményi bevételek 24 százalékos fix összegű emelkedését. A finanszírozási módszer, az alkalmazott számítási technika a teljesítményváltozástól elszakadó kifizetésekhez vezetett, és kiszámíthatatlanná vált a bevétel. Így valósulhatott meg 12 százalékos, de 30 százalékos növekmény is. Ezért kér a szociális partner garanciát arra, hogy 1997ben az indokolatlan különbségek megszűnjenek, az adatokkal való manipuláció ne váljon lehetővé. Tehát kiegyensúlyozottabb legyen a finanszírozás. Ez a sza kszervezet legfőbb garanciális követelménye, és ennek érdekében az Egészségbiztosítási Pénztárral dolgozunk egy új finanszírozási rendszeren, amelyet még ebben a hónapban a kormány elé terjesztünk. Mennyit ért a megállapodás? – kérdezi ön, tisztelt képvise lőasszony. Annyi, amennyi a lehetőségeit adott pillanatban maximálisan kihasználó kormány és az önmérsékletet tanúsító szakszervezet kompromisszuma egy nagyon helyzetben lévő ágazat békéjéért 1996ban. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Viszontválasz illeti meg a képviselő asszonyt. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A második kérdésemre választ nem kaptam, remélem, hogy a fennálló egy percben megkapom a választ, hogy mi lesz az egészségügyi dolgozók béremelésével 1997ben. Hadd idézzem önnek fel az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének azon mondatát, hogy a jövőben nem jelent garanciát az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a kormányfő, Horn Gyula és a népjóléti miniszte r aláírása. Én azt hiszem, a helyzet súlyosságát leginkább a nyilatkozatnak ezen része jellemzi. Egy szakértői kormány felelős minisztere akkor, amikor egy ilyen megállapodást aláír, azt hiszem, tisztában kellett volna lennie azzal, hogy Magyarországon a k órházak finanszírozása milyen módón történik. És tisztában kellett volna azzal is lenni, illetve nem szabadott volna odáig eljutni, hogy párhuzamosan a beígért béremeléssel olyan forráshiányos helyzetet teremtenek a kórházaknál, amely '96., tehát idén év v égén már több mint 4 milliárd forintot jelent, és amelyet a parlament csak egészen sürgős és kivételes eljárásban tudott orvosolni ezzel a bizonyos konszolidációsalapfeltöltéssel. Köszönöm szépen, és akkor várom a viszontválaszt. (Taps az ellenzéki padsor okban.) (14.30) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Az államtitkár urat is megilleti a viszontválasz. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár :
