Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 26 (230. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
3324 dolgoz ónként 870 ezer forint névértékű részvényt jelentett. Az AES nyilatkozott, hogy a dolgozók által lejegyzett részvényeket az általa megszerzett tulajdon kivásárlási árfolyamán, tehát 60 százalékon megvásárolja. Információink szerint minden dolgozó – mintegy 5 ezer fő – élt a jegyzés lehetőségével. Az AES által a kivásárlásra megajánlott összeg, mintegy 2,6 milliárd forint, azonban ez nem teljes egészében a munkavállalói tulajdon ellenértéke, hiszen ebből az összegből részesül még az ügyletet bonyolító bróker cég is, aki a bonyolításon túlmenően a dolgozók részére a jegyzéshez szükséges kárpótlási jegyeket is megelőlegezte. A rendelkezésünkre álló levelezésből az derül ki, hogy bármennyire is furcsa, ennél a 2,6 milliárd forintos ügyletnél a bróker kiválasztása nem pályáztatás, nem versenyeztetés útján történt, és a brókerrel a kivásárlónak mind ez idáig szerződéses kapcsolata nincsen. A szokásos jutalék és költségfelszámítás esetében számításaink szerint a dolgozóknak az általuk eladott részvényekért a névérték 4045 százaléka jutott volna. Azonban csak jutott volna, mert a rendelkezésünkre álló levelezésből az is kiderül, hogy a bróker által alkalmazott bruttó árrés az AES által fizetett vételár több mint 25 százaléka, összesen 675 millió forint. Természetesen a levelezésből az is kiderül, hogy a brókernek ettől kevesebb lesz a haszna, hiszen más költségeket és befizetéseket is eszközölnie kell. Mindezek után a kárpótlási jegyek vételárának kiegyenlítése, az esedékes adók befizetése után egy dolgozó a 870 ezer f orint névértékű részvénycsomagjáért nem egészen 294 ezer forintot kap kézhez, és magától értetődően ebből még be kell fizetnie a személyi jövedelemadót is. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, a tegnapi és a mai példákkal, mint tanpéldákkal is sikerült s zemléltetnem, hogy valami alapvető hiba, probléma van a privatizációban, a privatizációs folyamatban: az átláthatóság hiánya. Sok esetben az ügymenet nem kellő szabályozottsága. A hibákat követő szankciók elmaradása rendre azt eredményezheti, hogy a folyam at komoly vagyonvesztéssel párosul, s igazi nyertesei a közvetítők, a tanácsadók, a jutalékosok, a töredékértéken vagyonhoz jutók. A közfigyelem előtt egészen a közelmúltig rejtve maradtak ezek az ügyek is, de a gyors privatizáció 24. órájában láthatóan mi nden vagyon rendkívül fontos azok számára, akik hozzájuthatnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan mondhatnák, hogy ezt a tevékenységet, ezt a folyamatot – mivel a koronaékszerek már elkeltek – a kormány bizonyára bizsueladás körébe sorolja, de nekünk, akik úgy érezzük, egyre szegényebbek vagyunk, a bizsu is ékszerszámba megy. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólásra jelentkezett dr. Varga István fra kcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről, "Melyik országban él a miniszterelnök?" címmel. Megadom a szót dr. Varga István frakcióvezetőhelyettesnek. DR. VARGA ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A miniszt erelnök úr szorgalmasan járja az országot, és meglehetősen – minek is látná, ha nem – rózsaszínűnek látja az 1997es évet. Mindenütt ígéretek hangzanak el, mintha hatna rá a hely szelleme. Ez jó pszichológiai érzékre vall, mert láthatóan tudja, hogy akkor van szükség egy kis biztatásra, amikor az emberekre újabb megpróbáltatások várnak. A legutóbbi békéscsabai lakossági fórumon sem bocsátkozott hosszas történelmi, filozófiai vagy gazdaságpolitikai fejtegetésekbe a miniszterelnök úr, hanem mindjárt a dolgok közepébe vágott, és kijelentette, arra kaptunk önöktől felhatalmazást, hogy rendbe tegyük az ország dolgait. Véleménye szerint megáll a lakosság reáljövedelmének és a nyugdíjak reálértékének csökkenése, és végre megalapozott növekedés következik be mind a gazdaságban, mind a lakosság életkörülményeiben.
