Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
3314 Ezek a családok megdöbbenve fogják látni, hogy már nem tudják finanszírozni a föld megműveléséhez szükséges gépi munká kat, a fémzárolt vetőmag után le kell mondaniuk földjeik tápanyagutánpótlásáról, és a gyomirtó szerek helyett újból előkerül a kapa. Ennek ellenére az elmúlt évi mondjuk 250 ezer forintos bruttó bevételük után 101 ezer forintot fognak elérni, adóbevallást kell készíteniük egy olyan törvény alapján, melyet jogász legyen a talpán, aki helyesen értelmezni tud. A hibás parlamenti döntés nyomán a magyar paraszt, aki ezer éve törvénytisztelő, eljut odáig, hogy bár szeretne eleget tenni a törvénynek, amelyet a ko rmánypártok rámértek, de erre képtelen lesz. Az adóhatóságok hatalmas költségvetési összegen küldik részükre a bevallási íveket, melyeket helyesen nem fognak tudni kitölteni, mert számukra új, ismeretlen fogalmakat tartalmaznak, például átalányadó, bruttó bevétel, nettó bevétel és egyebek. A mezőgazdaság kormányzat képviselője ugyan e Házban kijelentette, hogy nem is kell ismerni az adóalanynak ezeket a fogalmakat, hiszen erre ott vannak a könyvelők, és a törvény is gondoskodik arról, hogy adójából levonhat ja a könyvelési költségeket. A nyugateurópai farmergazdaságokban, ahol az állami dotáció 1993ig hétszerese volt a magyarországinak, és 1997ben véleményem szerint már a tízszerest is meg fogja haladni, ott ez a megoldás bizonyára természetes, de nálunk, ahol lényegében sok százezer családnak a mindennapi betevő falatot jelenti az a kis jövedelem, amely itt a valódi munkanélküliséget elfedi, végképp nem költhető könyvelői díjra. Eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan és felelősséggel elmondhatom e Házban, hogy a családi gazdaságok, a mezőgazdasági kistermelők nem úgy félnek az adótörvénytől, mint a nagyvállalkozók, mert nem akarnak fizetni, hanem azért félnek, mert tisztában vannak azzal, hogy bár nincsen adóztatható jövedelmük, de a kommunista időszakból itt maradt, mindenáron eredményre törő bürokrácia működése nem a padlások felsepréséhez, hanem a létfenntartásukhoz szükséges javaik elvesztéséhez, elárverezéséhez vezethet. 1998 tavaszán körülbelül 1,2 millió adóbevallást várnak az adóhatóságok. Kérdésem: mennyi lesz ebből elrontva, mennyi nem érkezik be időben, ki fogja ezeket feldolgozni, mennyi bírságot kívánnak kiszabni, és mekkora állami jövedelmet remélnek ettől a folyamattól. Szerintem a magyar államnak a mezőgazdasági kistermelők adóztatásából nemc sak gazdasági kára lesz, hanem komoly politikai és erkölcsi vesztesége is keletkezik. Arról nem is beszélve, hogy ez az 1,2 millió ember ilyen adóbírságoló levelekkel a zsebében fog elmenni szavazni. Elsősorban arra gondolok, hogy éppen az ellenkező eredmé nyt érik el, ez a folyamat a polgárosodás ellen hat, és a közhangulatot tovább rontja. Felháborítónak tartom és alkotmányellenesnek érzem azt, hogy az őstermelői igazolványban a felvásárló cégek cégszerűen bejegyzik a termelőtől felvásárolt áru ellenértéké t. Ezen intézkedés szerint az üzleti titkok Magyarországon már csak az ÁPV Rt. pácienseire vonatkoznak. A jogalkotók nem gondolnak arra, milyen káros lehet a kistermelőre nézve, hogy az őstermelői igazolványból tudomást szerezhetnek arról, hogy esetleg a k istermelő a konkurenciának is adott el mezőgazdasági terméket. A másik oldalról nézve, ezzel a bejegyzéssel gyakorlatilag másodrendű állampolgárrá degragálják a kistermelőket, hiszen e bejegyzésekkel kiszolgáltatottá válik, mert fölötte a másik piaci szere plő de facto hatósági jogokat gyakorol. Hol van itt biztosítva az alkotmányban előírt gazdasági versenyszabadság? Divatos érvet használva, szeretném tudni, mit szólna egy francia farmer hasonló állami intézkedés esetén, vajon hány napig nem lehetne a franc ia utakon közlekedni? Az állami demagógia legszebb példája úgy gondolom az utóbbi években az volt, amikor ezt a kistermelő érdekének minősítették a PM és az adóhatóság szakemberei a médiáknak nyilatkozva. Érdekes módon ezzel kapcsolatban a médiákban nem le hetett hallani a másik fél, a magyar kistermelő véleményét. Felszólalásom célja az, hogy még időben felhívjam azok figyelmét, akik még változtathatnak ezen a sajnálatos intézkedésen, hogy elkerülhessük a társadalom már meglévő bizonytalanságának
