Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP):
3306 hogy az Országgyűlés plénuma ezzel a törvényjavaslattal foglalkozott. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Csizmadia László képviselő úrnak, MSZP. DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is igen röviden, néhány szóban szeretném indokolni a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának álláspontját a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatban. Kétségtelen, hogy az előterjesztés rendkívül fontos kérdésre irány ítja rá a figyelmet. Nevezetesen, a jogszabály állandóságára és az életviszonyoknak, nevezetesen a bűnözésnek a változékonyságára, a bűnözés struktúrájának a változására, a szervezett bűnözés előtérbe helyeződésére, amelyek választ követelnek a törvényhozó tól. Most az alapkérdés az, hogy apró, kis részletekben történjéke a büntető jogszabályoknak a megváltoztatása, avagy egy nagyobb és alapvető, mindent átfogó módosítás körében. Különös tekintettel arra, hogy végül is az előterjesztés tulajdonképpen egy bi zonyos körben a büntetések és a szabadságvesztések szigorítására szolgál. Alapvető kérdés e körben az, hogy valóban csak önmagában a büntetések szigorításával megállíthatóe napjaink bűnözési hulláma. A kérdés tehát az, hogy a büntetések szigora megfelelőe, a bíróságok megfelelően reagálnake a bűnözés mennyiségére és szerkezetére. Az tényként állapítható meg, hogy európai össszehasonlításban a magyar büntetéskiszabási gyakorlat nem tekinthető gyengének. Mutatóként általában a 100 ezer lakosra jutó börtönn épességet szokták alkalmazni. Ez a mutató Magyarországon 130 körül van, míg Bulgáriában 100, NyugatEurópában, a kimondottan szigorúnak számító Ausztriában vagy Franciaországban viszont 90 alatt marad. Kétségtelen, hogy vannak nálunk nagyobb börtönpopuláci óval rendelkező országok, így például Csehországban 160, míg Romániában 200 körül mozog a 100 ezer lakosra jutó fogva tartottaknak a száma. Erre persze lehet azt mondani, hogy nálunk a bűnözés mértéke az, ami a viszonylag magas fogva tartott létszámot indo kolja. Ha azonban azt nézzük, hogy a 100 ezer bűncselekményre országonként hány fogva tartott jut, akkor azt látjuk, hogy a nagy börtönpopuláció egyáltalán nem a bűnözés mennyiségével magyarázható. Ismét csak a szigorú ítélkezési gyakorlatokról híres nyuga teurópai országokat véve alapul, Ausztriában ez a szám 1500, Olaszországban 2200 körül van, míg Magyarországon 3300 körül mozog a 100 ezer bűncselekményre jutó fogva tartottak száma. Érdekes lehet megvizsgálni, hogy mi okozza ezt az eltérést. Nyilván szer epe van a 40 éves, nyugateurópai mércével mérve kíméletlennek tekinthető büntetéskiszabási gyakorlat utóhatásainak is. De a kriminológiai vizsgálatok azt is jelzik, hogy NyugatEurópában és Nyugatról Kelet felé haladva a bíróságok egyre szigorúbb ítéletek et hoznak, még a viszonylag kis lélekszámú Ausztriában is időnként jelentős különbségek figyelhetők meg a nyugati és keleti tartományok bíróságainak ítélkezési gyakorlatában. Mindebből arra lehet következtetni, hogy talán Keletre haladva a közvélemény szig orúbb, ugyanakkor érdekes talán megemlíteni, hogy egy legutóbbi ENSZfelmérés azt látszik igazolni, hogy a magyar lakosság jóval toleránsabb, mint ahogy ezt a döntéshozók feltételezni szokták. Mindebből az következik, hogy a büntetéskiszabás szigorának meg ítélése bizonyos szempontból nézőpont kérdése. Ugyanakkor, és ez bármilyen prózainak tűnik is, minden kormány arra kényszerül, hogy a fogva tartottak létszámát bizonyos korlátok között tartsa. A börtönök befogadóképességének és a börtönszemélyzet teljesítő képességének megvannak a maga határai. Nem véletlen, hogy a viszonylag szigorú büntetéskiszabásáról ismert Olaszországban félévenként amnesztiát hirdetnek, hogy így tartsák fenn a börtönök működőképességét.
