Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3304 amelyik pótolni tudja az általános megelőzés keretében a halálbüntetést a zért, hogy ilyen jellegű cselekményekre kevéssé kerülhessen sor. A statisztikák, úgy tűnik, azt igazolják, hogy a Btk. eddigi módosításai megnyugtató megoldást ebben a körben még nem biztosítottak. Az az életfogytiglani szabadságvesztéssel kapcsolatos hatá lyos rendelkezés, hogy a bíróság a hatályos Btk. szerint 15 és 25 év közötti időtartamban határozhatja meg azt az időt, amíg nem bocsátható feltételes szabadságra az elkövető, úgy tűnik, viszonylag csekély visszatartó erővel bír. 1994 elején Hack Péterrel, Rózsa Edittel és Wekler Ferenccel előterjesztettünk egy önálló indítványt, amelyik csak egy szakaszból állt, és azt tartalmazta volna, hogy a feltételes szabadság felső határát 25 évről 45 évre lehetne felemelni. A Kutrucz Katalin és Kónya Imre által előt erjesztett javaslat éppen azért, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztésekkel az összhangot, az arányosságot megtartsa, ezt a 15től 25 évig terjedő időtartamot 25től 35 évig terjedő időtartamra kívánja felemelni. Ehhez a javasolt módosításhoz Hack Péter beadott egy módosító indítványt, amelyik a felső határnál visszatér ahhoz a '94 elején előterjesztett közös javaslatunkhoz, hogy a felső határ 40 év legyen. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy mi itt a megfelelő szám. Önmagában azonban a számo k mögött nagyon fontos pszichológiai és általános bűnmegelőzési szempontok is szerepet játszanak. Az alkotmányügyi bizottság Szájer Józsefnek a javaslatát nem vette tárgysorozatba, amely az életfogytig tartó szabadságvesztéseknél ki akarta zárni a feltétel es szabadságra bocsátás lehetőségét. Ehhez képest a Kónya Imre és Kutrucz Katalin által előterjesztett javaslat egy közbülső megoldást tartalmaz. Tíz évvel megemeli a lehetséges, a bíróság által kiszabható időtartamot, ugyanakkor azonban nem fogadja el a S zájer Józsefék által előterjesztett és gyakorlatilag a feltételes szabadság nélküli életfogytiglannak a gondolatát. Ezek nagyon fontos kérdések, és akár a mostani törvényjavaslat keretében, akár pedig a tavaszra várható és a kormány által előterjesztésre k erülő nagy Btk.reform keretében feltétlenül megfontolandó ennek a kérdésnek a vizsgálata, éppen azért, mert ez a legsúlyosabb, amit ki lehet szabni a büntető törvénykönyv keretei között büntetésként. A hatályos törvény ugyan a feltételes szabadságra bocsá tásnál különleges szempontokat tartalmaz abban az esetben, hogyha életfogytig tartó szabadságvesztésnél foglalkoznak a feltételes szabadságra bocsátás kérdésével. Ebben az esetben a bíró majd valamikor 15 vagy 25 év közötti időtartammal, vagy legfeljebb 25 év eltelte után tulajdonképpen szélesebb körben mérlegelheti a szempontokat, hogy valakit feltételes szabadságra bocsáthate vagy nem. Az eléggé köztudott a lakosság körében, hogy a határozott időre szóló szabadságvesztéseknél a bíróság nagymértékben azza l foglalkozik, hogy mennyiben tért jó útra az elkövető, hogyan viselkedett a szabadságvesztés tartama alatt. Ehhez az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a bíróság nincs annyira kötve, mint a határozott tartamú szabadságvesztéseknél. Illetőleg ninc sen kötve, bent tarthatja akár élete végéig is, a 25 éven túl is vagy a megszabott időn túl is az elkövetőt. A probléma ott van, hogy mind pszichológiailag, mind pedig az általános megelőzés szempontjából ennek különösebb jelentősége nincs. Ugyanis az ítél et kihirdetésekor csak az kerül köztudomásra, hogy 15 évre, 20 évre, 25 évre, 25 évben szabta meg a bíró, hogy mikor foglalkozhat a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás kérdésével. Annak, hogy 25 év múlva mi történik, nagyon csekély a visszatartó erej e most. Az, hogy a halálbüntetést újból bevezetni kívánók azzal érvelnek, hogy a jelenlegi rendszer viszonylag kevésbé visszatartó erejű, bizonyos értelemben ezzel is összefüggésben lehet. Az, ahogy a Szájer Józsefféle javaslatban esetleg a törvény kizárn á a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ez tartalmaz egy másik elemet is. Az a személy, aki soha nem bocsátható feltételes szabadságra, és halálra sem ítélhető, az gyakorlatilag élete végéig immunitást kap
