Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Bejelentés mentelmi ügyben - Az ülés napirendjének elfogadása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
3260 Mielőtt abba a látszatba keverednék, hogy túlságosan dicsérem a törvényjavaslatot, eljutok ennek az elemnek a legnagyobb problémájához. Az eredeti jövedelempótló támogatásra a meghatározott feltételek mellett joga volt az érintetteknek. Hogy most jogae vagy sem, erről megoszlanak a vélemények. Mi a foglalkoztatáspolitikai bizottságban nem akartuk a tisztelt Országgyűlés idejét túlságosan elvenni, és ezért egy írott ajánlást adtunk. Ebben az ajánlásban azonban kitértünk erre a problémára, amiről most szólni szeretnék, hogy megítélésünk szerint – és ez egyben a kereszténydemokraták megíté lése is – itt olyan ellátást kell biztosítani, amely jár az illetőnek akkor, ha a feltételeknek megfelel. Most ezen lehetne hosszasan vitatkozni, hogy a feltételek azok szigorítandók vagy tágítandók, meglehetősen szűkre vannak szabva, de hogy utána még kun csorogni kelljen, hogy valaki vagy megadja az ellátást, vagy nem, ez az emberi méltósággal nehezen egyeztethető össze. Mit látunk ebben a törvényjavaslatban, és miért mondom, hogy ez egy kicsit nyitottnak tűnő kérdés? A törvényjavaslat 3. §a a szociális e llátásokról szóló törvény 25. §ában egy új (3) bekezdést iktat be, és ebben a bekezdésben a következő szöveg olvasható: "A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén… – nem olvasok föl mindent – …rendszeres szociális segélyt állapít meg." A jog – államtitkár úr talán helyesli – , ha azt mondja, hogy "állapít meg", akkor ez egy kötelezettséget jelent. Igen ám, de ugyanezen törvény 7. §ában a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatban már azt olvassuk, – még egyszer mondom, az előbb az "állapít m eg" kifejezéssel szerepelt – , most azt olvassuk a 7. §ban: "A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapíthat meg…", és utána sorolja a felsorolásokat. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést, hogy most melyik, a 7. vagy a 3. szerint kell, ezt rend ezni kell. Ha a 3. szerint: ez a feltételek esetén jár, akkor nem használhatjuk a "hat" szót a 7. §ban foglalt események szerint. Ha pedig fordítva, akkor a koherenciazavart mindenképpen oldani kell, s én amellett szeretnék érvelni, hogy ne tegyük ki az érintett nehéz helyzetben lévő állampolgárokat annak, hogy egy testület döntésétől függjön, hogy ezt a soványka kis ellátást megkapjáke vagy sem. Szóljon a törvény úgy, hogy az, aki a feltételeknek megfelel, az erre jogosult. Igaz, és akkor itt egy kicsit finanszírozási problémákat én is emlegetem, igaz, ha egy 6 hetes megoldásnál tartunk, vagyis egy szubjektív döntés tárgya, akkor nincs finanszírozási gond, mert akkor, ha az önkormányzat nem rendelkezik megfelelő fedezettel, nem fogja megítélni, és nem le het bírósághoz fordulni, nem jár az illetőnek, csak adható. A finanszírozási kérdések ebben a törvényjavaslatban sajnos elnagyoltak. Én készséggel elhiszem – bizottsági ülésen meg is vitattuk – , hogy a fedezet 1997re biztosítva van. Nem jó megoldás azonba n, hogy a Munkaerőpiaci Alap indirekte végül is ezen ellátás finanszírozásába be van vonva, mintegy 6 milliárd forint csúszik át ebbe a kategóriába, mert ha nekilódul a tartósan munkanélküliek száma, akkor ez bizony a Munkaerőpiaci Alap lemerítésével jár hat. Ráadásul a Munkaerőpiaci Alaptól azt szeretnénk, hogy aktív foglalkoztatáspolitikát segítsen elő, álláshelyteremtésekbe szálljon be, munkát adjon, ne segélyt adjon. Ez a megoldás tehát itt problematikus. Ennél a pontnál, kedves képviselőtársaim, szer etnék egy átfogóbb gondolatot fölvetni, ha tetszik, egy átfogó javaslatot tenni. (18.00) Valójában az a gondolat, hogy az előterjesztő nem egy új nevű szociális ellátással állt elő, hanem egy meglévő ellátási rendszerbe csomagolta be az igényjogosultaknak ezt a nagyon fontos körét, tovább gondolható és tovább vihető a későbbiek számára. Sőt, talán nem is kellene túl sokat várni. Össze kellene szedni mindazokat a szociális ellátásokat, amelyek alapvető megélhetési problémákkal küszködő embertársainkat segít ik meg, és egy munkahipotézisként úgy mondom, hogy egy egységes
