Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - HIDASI REZSŐ (MSZP):
3114 HIDASI REZSŐ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra és az oktatás fontosságáról már sok szó elhangzott e ház falai között. A most következő néhá ny gondolat alapvetően új dimenziókat nem kínál, újszerű szempontokat azonban talán igen. A magyar társadalom az ezredfordulóhoz és ezzel egyidejűen az európai integráció új szakaszához érkezve egy történelmileg új korszak új kihívásaival szembesül. E tény és ezen összefüggés hangsúlyozása azért rendkívül fontos, mert alapvetően ez a következő évtized kerete, és csak innen értelmezhetők helyesen a perspektivikusan megoldásra feladatok. Innen értelmezhető egyedül a kultúra és az oktatás társadalmi szerepe, a modernizáció és a polgárosodás folyamatában elfoglalt, kitüntetett helye. Közismert tény, hogy a nálunk polgárosodottabb és bizonyos tekintetben humanizáltabb európai társadalmak jó részében rendkívül jelentős fejlemény volt, hogy a második világháború ut án jelentős tőkéket ruháztak be a képzés, az oktatás és az egészségügy területén. Vagyis az emberi erőforrások fejlesztése, az emberi tőkébe való beruházás meghatározó szerepet játszott. Hasonló fejlemények zajlottak egyébként a távolkeleti országok jó ré szében is. Az ilyen típusú fejlesztések nemcsak azzal járnak – bár ez alapvető – , hogy minőségileg átalakítják a munkaerő szakmai ismereteit, illetve növelik a gazdasági döntések és a gazdálkodásra vonatkozó társadalmi tudások racionalitását, hanem pozitív kihatással vannak a szereplők társadalmi helyzetére, a képzettség presztízsének emelkedésére, a generációs életesélyek megváltoztatására, a jólét érdekében kifejtett aktivitás növekedésére. Az Országgyűlés felelőssége éppen ezért a kultú ra, az oktatás, az információ területén nemcsak általános, de különös is. Az Országgyűlés keretén belül működő könyvtár nemcsak a hazai állam- és jogtudományok és a politológia hazai szakkönyvtára, de egyben a képviselőtestületeket és benne jómagunkat ell átó könyvtári, informatikai bázis ugyanakkor fontos szerepet tölt be a jogi és politológiai szakemberek és a felsőoktatás – elsősorban a jogászok – ellátásában is. Az a gondosság és körültekintés, amellyel mi magunk a saját könyvtárunk kérdéseiben eljárunk éppen ezért nemcsak azt fejezi ki, hogy a saját könyvtár és információs ellátottságunk érdekében mit teszünk, hanem azt is szimbolizálja, hogy bár nehéz körülmények között, hogyan gondolkozunk a kultúráról és az oktatásról. És ennek hírét nem pusztán és n em is elsősorban a képviselők képesek a nyilvánosság elé tárni, hanem alapvetően azok a szakemberek és egyetemi hallgatók, akik maguk is igénybe veszik a könyvtár szolgáltatásait, és éppen ezért képesek megítélni a gazda gondosságát. Az a nyilvánosság, ame lyet a könyvtár jelent, fontos összekötő kapocs lehet a törvényhozók, a törvényalkotás és a társadalom között. Ezt képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlom, fontos elemnek bizonyulhat még akkor is, ha tudhatjuk, hogy a társadalom alapvető képét a törvény hozásról nem ez fogja megváltoztatni. Az Országgyűlési Könyvtár ma alapvetően két jelentős problémával szembesül. Az első szervezeti jellegű. A könyvtár 1950ig az Országgyűléshez tartozott és az Országgyűlés korabeli szervezeti rendszerének része volt. 19 91 óta a könyvtár ugyan visszakerült a parlament felügyelete alá és költségvetési szempontból az Országgyűlés fejezetébe, nem történt meg azonban a könyvtár működését biztosító szervezeti integráció. Ennek következményeképpen a könyvtár nem kapcsolódik sze rvesen a parlamenti munkafolyamatokhoz, munkatársai közalkalmazottak. A módosító indítványomban szereplő többletkiadást a könyvtár dolgozóinak a köztisztviselői illetményrendszerbe való besorolása indokolja. Ugyanakkor mód nyílna eddigi párhuzamosságok, el különült pénzügyi, számviteli, munkaügyi szervezet működtetésének megszüntetésével. A másik kérdéskör a könyvtár állománygyarapításra fordított anyagi lehetőségeinek drámai beszűkülése. Ez azt jelenti, hogy a képviselők ellátásáért felelős gyűjtemény az el ső lépéseket sem tudja megtenni a korszerű informatikai technológia területén, CDROM, Internetszolgáltatások. Ma az európai országok parlamenti könyvtárai 300800 ezer dollárt, tehát 45115 millió forint közötti összeget költenek évente állományuk fejle sztésére, könyvek, folyóiratok, CDROMok vásárlására.
