Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
3101 fogyasztási típusú adót fizetnek meg. Tehát semmi sem indokolja, hogy ugyanoda forgassuk vissza ezeket a pénzeket. Ezért tehát én azt gondolom, hogy a tö rvényjavaslatban szereplőnél is puhább allokációs szabályokat kell abban a tekintetben érvényesíteni, hogy nem kell olyan mértékben sem ugyanoda visszaforgatni, ahogy ezt beszedték – ahonnan, amelyik áruféleségek kapcsán ezt beszedték – , másfelől pedig a p rioritásokat világosabban lenne célszerű megjelölni, noha ez benne van egyébként a törvényjavaslat szöveges indoklásában. Hiszen egyszerre – csak úgy, mint az élet minden területén – minden kérdést nem lehet megoldani, de ha az ismert problémákat számba ve sszük, akkor azt hiszem, hogy három olyan kérdés mindenképpen van, amit a sorrend elejére kell tenni, és prioritásban ennél sokkal többet megfogalmazni már nem érdemes. Az egyik az akut környezeti problémák felszámolása. Ugye azt a tököli vízbázistól kezdv e a garéi szennyeződésig lehet érezni, hogy nem akármilyen nagyságrendű problémáról van szó, és bár a tárca – egy program alapján – éppen hozzákezdett ezeknek az akut szennyeződéseknek a felszámolásához – és ez nagyon fontos lépés, amire évekig kellett vár ni, de most végre ez intenzíven beindult – úgy érzem, hogy az az előirányzat, amit a kiadásban erre a törvényjavaslat tartalmaz, az kevés lesz. Hiszen ezek időzített bombaként ketyegnek – adott esetben – , a kockázaton mindig lehet vitatkozni, de mindenképp en azt hiszem, hogy a prioritási sorrend első helyére kellene, hogy az akut szennyezések felszámolásra kerüljön. A második ilyen lehet az ivóvízbázis védelme, és ezt én szívesebben értelmezném – adott esetben – , minthogy a szennyezések közvetlenül fenyeget ett ivóvízbázis védelme, hiszen sokkal olcsóbb megelőzni egy valamikor bekövetkező vagy bekövetkezhető fenyegetettséget, mint ami már akuttá válik, vagy a bekövetkezése egészen közelivé válik. A harmadik ilyen nyilvánvalóan veszélyes anyag, illetve a hulla dék kérdése, amire – az eddigieknél – lényegesen nagyobb összeget kell fordítani. Ezek benne vannak a törvényjavaslat szöveges indoklásában, nagyon helyesen. Az akut probléma talán ennyire nincs hangsúlyozva, de ez meg folyik, csak én úgy érzem, hogy azok a nagyságrendek, amik ehhez elő vannak irányozva, nem elégségesek, illetve az allokációs szabályokon még abban az értelemben oldani kell, hogy a területért felelős szaktárca – ezeknek a prioritásoknak megfelelően – tudjon rendelkezni ezekről a forrásokról. A módosító javaslatom pedig még egy tételt érint, nevezetesen a kezelés működtetés költségeinek aránytalanul nagy összegét, amely hát 10 milliárdos, 12 milliárdos alaphoz, alapbevételhez egy másfél milliárdos működés kezelés költséget jelöl meg. Én azt hi szem, hogy azzal, hogy a fogyasztásiadótörvény módosítása kapcsán a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt is úgy módosítottuk, hogy ezeket a termékdíjakat is az APEH szedi be és ellenőrzi. Ez a működtetésre tervezett összeg nagyságrenddel csökkenth ető, amit át lehet és célszerű átcsoportosítani az általában az adókérdésekkel foglalkozó Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalhoz, illetve a Vám- és Pénzügyőrséghez. Ezzel összhangban – én azt gondolom – , hogy a bírságnak – mint ahogy említettem – , a bírságn ak nem itt van a helye, tehát azok pedig költségvetési bevételt kell hogy képezzenek. Ez nettó pozícióban az alap helyzetét – ilyen értelemben – nem érinti. Amit itt csak a rend kedvéért jegyzek meg, hogy természetesen arra törekedni kell itt is – mint min den más alapnál – , és itt Rusznák képviselőtársam és más előttem szólókat szeretném megerősíteni, hogy az alapok felhasználása – legyen szó Környezetvédelmi Alapról, Útalapról vagy másról, sőt alapon kívüli összegről, például a címzett és céltámogatásról – az eddigieknél egymással sokkal jobban összhangban lévőnek kell lenni. Sokkal összehangoltabban kell ezeket a pénzösszegeket felhasználni, mert különben nagyon rossz hatékonysággal működnek. Erre egyébként van is kötelezettsége az érintett minisztereknek. Tavaly az államháztartási törvény megfelelő szakaszainak a módosításánál ezt elfogadtuk.
