Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
3025 Én tehát indokolt nak tartottam megfogadni az Országgyűlés Jogügyi Főosztályának a szakvéleményét, és egy csatlakozó módosító indítványt nyújtottam be annak érdekében, hogy technikai ellenvetés se korlátozza ennek a szerény megítélésem szerint igen nagy jelentőségű kérdésne k a megfelelő beépítését a költségvetési törvénybe, vagy ha úgy tetszik, a megfelelő beépítését a magyar jogszabálykészletbe. A csatlakozó módosító javaslat, amely kapcsolódó módosító javaslat, amely tehát az eredeti javaslatot követi tartalmilag, jogtechn ikai módosítást hordozván, 376os számon került benyújtásra. Akik a két módosító javaslatot egybevetik, látják, hogy tartalmi változás nincsen. Szeretnék azonban ennek kapcsán kitérni egy olyan észrevételre, ami az általános vitában általam elmondott tarta lmi problémákkal kapcsolatban fölmerült. Akkor Hajdú képviselőtársunk azt jelezte, hogy az ő számukra nagyon vonzó a törvényes megoldás, de úgy gondolták, hogy az önkormányzatok, tehát nem a centralizációs érdek, hanem az önkormányzatok érdeke az, hogy ez rendeleti úton kerüljön rendezésre. Hadd jelezzem, lehet, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyeket a kormányzat érvelése ebbe az irányba terelt. Legyen szabad azt mondanom azonban, és azóta buzgón próbáltam a gyakorlatban ellenőrizni ezt a feltételezése met, aminek már akkor is hangot adtam, hogy az önkormányzatok igen tekintélyes része, természetesen nem lehet itt ilyen rövid idő alatt statisztikát készíteni, igen tekintélyes része, mondhatnám függetlenül attól, hogy ellenzéki vezetés vagy kormánypárti v ezetés alatt állnak, nagyon is kívánatosnak tartja, hogy a kérdés törvényhozási és ne rendeleti elintézését nyerjen. Az az érv tudniillik, hogy az önkormányzatoknak feltételezett érdeke lenne, hogy a kormánynál megfelelő rendeletkibocsátást szorgalmazzon, azt kell mondanom, nemcsak ellentétes a parlamentáris demokrácia általános elveivel és világszerte gyakorolt eljárásmódjával – legyen szabad visszautalnom arra, hogy a XIX. század eleje óta felismert mozzanatról van szó – , hogy az önkormányzatnak nem a ren deleti kormányzás az előnyös, hanem az önkormányzatnak az előnyös, hogyha törvények biztosítják azokat a normákat, amelyek mellett a megfelelő döntés parlamentáris úton megszületik. Ahogy – azt kell mondanom, naiv feltételezés szerint – az önkormányzatok ú gy gondolják, hogy nekik a kormányhoz való folyamodás útja a kívánatosabb, hadd jelezzem, a parlamentben közvetve vagy közvetlenül valamennyi önkormányzat a képviselőválasztás eredményeként szószólóval bír, tehát nemcsak a színfalak mögötti folyamodás lehe tősége áll fenn, hanem a nyílt beszéd, az érveknek a csatája, az önkormányzati vagy területi érdekeknek a demokratikus, parlamentáris ponderálása. Minden ellenkező érvelés, azt kell mondanom, hogy a parlamentarizmus előtti állapotoknak az érvelése, amikor kegyelmi úton történtek a kedvező vagy kedvezőtlen döntések, és én nem tudom elképzelni azt, hogy a magyar állami életben ez az út bármilyen érvvel súlyosabb hatású előmozdító támogatást kaphat, mint az, amelyik a kérdést oda kívánja vinni, ahová való, a d emokratikus parlament asztalára. De meg kell mondanom, éppen a kormányok, netán a többségi pártok váltakozása is azt jelzi, hogy itt bizonytalanság, zűrzavar (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) és annak protekcióval vagy uram bátyámalapon való áthidalási kísérlete, az visszaviszi az önkormányzatok és általában a területek fejlesztését, annak támogatását – előre csak a parlamentáris megoldás viheti. (12.00) Itt nem akármiről van szó. Emlékezzenek vissza az önök által kibocsátott kormányprogramra! (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Emlékezzenek vissza számos vezető politikusok megnyilatkozására! Itt igen nagyarányú támogatás kérdése forog fenn. Kérem tehát kapcsolódó módosító javaslatom támogatását is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Hajdú László képviselő úrnak, MSZP.
