Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 18 (226. szám) - Az Egészségbiztosítási Alapból gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható kiadások átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
2953 Én rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a Keresztén ydemokrata Néppárt képviselőcsoportja igennel fog szavazni a képviselőtársaink által benyújtott törvényjavaslatra. Természetesen nincs is más lehetőségünk. Azért fönntartjuk magunknak a jogot, hogy elmondjuk a véleményünket ismételten és nem először ebben az évben arról a történetről, hogy miért kell most soron kívül sürgősségi tárgyalással mentőövet vagy egy lukas mentőcsónakot dobni az összeomlóban lévő egészségügynek. Ez a törvényjavaslat, amelyet most sürgősséggel tárgyalunk, a kereszténydemokraták véle ménye szerint egy beismerő nyilatkozat. Beismerése annak, hogy az egészségügy az összeomlás szélére jutott. Bár képviselőtársaink az előterjesztés indoklásában azt írják, hogy erre azért van szükség, hogy a feszültségek kiéleződését el tudjuk kerülni. Úgy vélem, hogy ettől azért valamivel többről van szó. Hogy itt már egy katasztrófahelyzet van, ezt a katasztrófahelyzetet kell valahogy megoldani. Tehát nem a már meglévő súlyos feszültségek elkerülése céljából lett ez a javaslat benyújtva. De most derült ki igazán, hogy az immár két éve tartó dilettáns egészségpolitika felmorzsolódott a Pénzügyminisztérium apparátusa által diktált, minden szakmaiságot nélkülöző fiskális diktátumban. Nincs tekintettel ez az egészségpolitika a beteg emberre, az értelmiségi lét alapfeltételeit nem biztosító fizetést kapó orvosokra, egyéb egészségügyi diplomásokra, a létminimum szélén napi gondok között tengődő ápolónőkre, a betegellátás alapfeltételeit pénzügyi okok miatt meg nem teremtő egészségügyi szolgálatokra. Egyetértek Kel ler képviselőtársammal abban is, hogy ez valóban nem egyedi eset. Emlékszem rá, 1995. március 21én dobtak mentőkötelet kormánypárti képviselőtársaink az egészségügy átmeneti finanszírozása kérdésében, és íme, most ismét, november 19én, a kormány mulasztá sa, a kormány felelőtlensége miatt kormánypárti képviselőtársaink az utolsó pillanatban – eljátszva a mentőangyal szerepét – mentőkötelet dobnak a csődhelyzetbe jutott egészségügynek és kórházaiknak. Én tehát nem vettem szó nélkül tudomást, és nem üdvözlöm azt, hogy ismét egy nem egyedi esetre került sor, hanem azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozókkal és a betegekkel együtt igenis fölháborítónak tartjuk, hogy ilyenre kell, hogy sor kerüljön. Annál is inkább, mert a társadalombiztosítás 1996. évi pót költségvetésének tárgyalása során mi, kereszténydemokraták, de valamennyi ellenzéki párt – és különös hangsúllyal szeretném mondani a szakmát – hangoztatta, hogy az egészségügy működőképességéhez a kormány és az érdekképviseleti szervek közötti bérmegállap odás megvalósításához 710 milliárd forintra lenne szükség. A miniszterelnök úr nyilatkozataiban folyamatosan hangsúlyozza a kormány nyitottságát az ellenzéki konstruktív javaslatokra. Hát akkor hogyan? Ennek egyik cáfolata most jelent meg, ebben a képvise lői önálló indítványban. Kormánypárti képviselőtársaink igen gyakran szeretik hangoztatni, hogy az ellenzéknek nem volt és nincs is elfogadható, szakmai érvekkel megalapozott, konstruktív javaslata. Volt és van. A politika itt, most tetten érhető. Mi, elle nzéki képviselők megmondtuk előre, hogy kevés lesz az összeg. A kormány és a kormánypárti frakciók nem hallgattak ránk. Amikor bekövetkezett a katasztrófa, kitört a pánik, ezzel a javaslattal most megduplázzák az összeget. Az élet tehát bennünket, ellenzék ieket igazolt. Föl kell tenni azonban számtalan kérdést a benyújtott önálló indítvány kapcsán. Elegendőe ez az újabb 2 milliárd? Tűzoltásra talán igen, a kórházkonszolidációra pedig biztosan nem. Meg kell kérdeznünk – mert az adófizető állampolgároknak t udniuk kell , hogy a kormánynak ez a felelőtlen, cinikus magatartása, amellyel az egészségügyet kezeli, mennyibe kerül – például – a most felvett hitel kamatterheit illetően? Meg kell kérdeznünk: hogyan értelmezzük a Szocialista Párt frakciójának azt a ma i kijelentését, hogy először és utoljára segít a kórházakon? Mi lesz a garanciája annak, hogy a most nyújtott hitel életképessé teszi a kórházakat, hogy a felhasználás hatékony és eredményes lesz?
