Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 18 (226. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
2926 Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum felkéri az Állami Számvevőszéket, hogy a CoNexus ügyében azonnal rendeljenek el célvizsgálatot. És végül, de nem utolsósorban, kedves Soós Károly Att ila, szabaddemokrata képviselőtársam, mi sem akarva, sem akaratlanul nem tudjuk a CoNexus konkurenseit segíteni, mert fogalmunk sincs, hogy ön – az elmúlt felszólalásában – kire utalt. Talán az ezzel kapcsolatos információit egyszer bővebben megoszthatná a Ház tagjaival, természetesen megjelölve azt is, hogy a konkurencia mögött esetleg melyik párt áll. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jele ntkezett Isépy Tamás frakcióvezető úr, KDNP. Megadom a szót. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Nem lenne szerencsés, ha elszigetelt, egyedi esetként kezelnénk egy alkotmánybíró személyéről történt szavazás kudarcát. És ne minősítsék apolitikus naivságnak azt a meggyőződésemet, hogy vannak olyan súlyos, a társadalom egészét érintő problémák, amelyek csak közmegegyezéssel oldhatók meg, és pártérdektől függetlenül mindannyiunk osztatlan felelőssége a jogállam zavartalan működése, az állampolgárok jóléte és biztonsága. A politikai vitanapon éppen a KDNP szónoka vetette fel, hogy a társadalombiztosítás aggasztó helyzetének rendezése érdekében indokolt lenne egy kerekasztalszerű egyeztetés. Az ellenzék eddig is nyitott volt minden ésszerű együttműködé sre, a hajótörések nem vették el soha a hajósok kedvét a hajózástól, mert hát hajózni kell. Állítólag az elmúlt ciklusban nem voltak valóságos ellenzéki jogok. A kormánykoalíció kíméletlenül érvényesítette az erőfölényét, és soha nem törekedett konszenzusr a. A tények azonban másról beszélnek. A valóságban 3:3 volt az ellenzéki és a kormánypártok aránya. A kormánypártoknak nem volt kétharmados többsége, és a bizottságokban az ellenzék akkor is az arányát meghaladó képviseletet kapott. És tessenek már egyszer tárgyilagosan megnézni, hogy ilyen kiegyenlített erőviszonyok mellett, hány fontos kétharmados törvény született! Hogy szinte napok alatt történt meg hat alkotmánybíró megválasztása, mert az adott szó betartásával a konszenzus valóban konszenzus volt, és a kormánypártok nem éltek az abszolút többség erőfölényével. És mi történik 1994 óta? Fülbemászóak a szirénhangok az ellenzéknek nyújtott engedményekről, még szívhezszólóbbak a konszenzus iránti olthatatlan vágyról szóló megnyilatkozások, ha a valóságban e gy 72es számú csizmával nem taposnák agyagba az állítólagos engedményeket, nem rúgnák fel a megkötött megállapodásokat, és nem igyekeznének ellehetetleníteni a vizsgálóbizottságok munkáját. Parancsolnak példákat? Csak egykét szám a terjedelmes csokorból. Már említés történt arról, és én kérdezem, hogy vajon ki szegte meg az alkotmányelőkészítés tárgyában létrejött megállapodást, és szavazta le az alkotmánykoncepciót. A magyarmagyar csúcstalálkozón vajon kik írták alá a határon túli magyarok területi aut onómiáját támogató közös nyilatkozatot, és ki rúgta fel – ha nem is két lábbal , de egy lábjegyzettel a megállapodást? Vajon kik mondtak igent az alkotmányügyi bizottságban a két alkotmánybírójelöltre, és utána kik szavaztak nemmel, és kik igyekeztek a m atematikai alapismeretek hiányára való buzgalommal az ellenzékre hárítani a felelősséget? Vajon ilyen körülmények között bízhatunke a konszenzusban, vagy a remény elveszett? Az előző ciklusban önök ellenzékként az állítólag nem létező lehetőségek messzeme nő és ügyes kihasználásával mindent elkövettek a kormány lejáratására és megbuktatására. A tények igazolják, hogy ez 1994ben fényesen sikerült. A siker káprázatában azért szíveskedjenek tudomásul venni, hogy a konszenzuskészség ellenére, a jelenlegi ellen zék sem kisebbségi terrort kíván gyakorolni, hanem a kormány megbuktatására törekszik. (15.30)
